Most olyan CPU hűtőt készítettem, aminek a felrögzítő egysége is nagyon jól sikerült...
A múltkori videokártya hűtő után, újabb vízhűtő blokkot készítettem, ezúttal
a CPU-ra. Bár sokan azt hiszik, hogy az a jó, ha iszonyú vastag a CPU hűtőblokk
alja, de ez így ebben a formában nem igaz. Ugyanis az áramló víz nagyságrendekkel
jobban vezeti a hőt, mint a vörösréz. Tény és való, hogy az álló víz hőszállítása
siralmas, nem is említhető egy napon a vörösréz ezen tulajdonságával, de már
viszonylag kis áramlási sebesség mellett ez hihetetlen mértékben feljavul.
Nem véletlenül kísérleteznek azzal a merészebbek, hogy a CPU magot közvetlenül
vízzel hűtsék, ugyanis ez lenne az ideális!
Nos ilyen merész még nem vagyok, így maradtam a hagyományos megoldásnál, egy
réz tömbbe járatokat vájtam. No de vajon milyen vastag legyen az alja?
Két dolgot érdemes megfontolni:
1. Ha vastag 9-10mm-es a hűtő alja és ez osztja el a hőt, akkor a hűtő széle
is aktívan részt vesz a hőátadásban. Ám ekkor le kell nyelnünk azt a békát,
hogy bár a vörösréz hővezetőképessége ugyan jónak mondható, de oldal irányban
kb. 2cm távolságba már komoly hőmérsékletkülönbséggel tudja csak elvezeti a
hőenergiát. És a mag felett a hűtővízig is jelentőssé válik a nem ideális hővezetésből
adódó hőmérsékletkülönbség.
2. Ha vékony a hűtő alja, vagyis a hűtővíz viszonylag közel halad el a CPU
mag felett, akkor a blokk szélső részeihez a hőt már a víz fogja elvezetni és
nem a vörösréz, hiszen viszonylag vékony a réz ahhoz, hogy a blokk távoli pontjaiba
is eljusson a hő a fémben történő hővezetés során.
Osztottam, szoroztam és azt kaptam, hogy a vékonyabb talp előnyösebb, de nem
a papírvékony... Nézzük mit is alkottam:
Egy 40x40x10mm-es vörösréz tömbbe 7mm széles és 6.5mm mély járatot készítette,
mégpedig úgy, hogy a CPU mag felett ilyen vízcsatorna haladjon el. Mivel a mag
a blokk alján középen lesz, így páratlan számú ide-oda menet szükséges. Mivel
5db csatorna már nem fért volna el és a szélsőknek úgy sem lett volna semmi
haszna, így a 3-as számnál döntöttem.
Fedőt is készítettem hozzá, kicsit vastagra sikerült, mert 5mm magas. A csonkok
vékonyfalú (0.5mm) sárgaréz csőből vannak. A fedőn egy sárgaréz foltot is felfedezhetünk.
Ez azért van, mert egy hőmérsékletérzékelő szondát akartam a blokkba beleépíteni.
Létezik ugyanis olyan hőmérséklet érzékelő termisztor, aminek fém háza van és
kb. úgy néz ki mint egy csavar, azaz menet van rajta és egy menetes furatba
bele lehet hajtani.
Ám ezt mégsem építettem bele, mert az egyetlen példányomról, ami már legalább
20 éves letörtem a kivezetést, és sehol nem sikerült ilyen menetes ősrégi termisztort
beszerezni, csak olyan mini termisztort, amit a CPU foglalat közepén is láthatunk.
Nem volt más hátra a hőmérséklet érzékelő helyére egy réz dugó került.
Gondoltam egy dögös leszorítót is készítek. Arra törekedtem, hogy a processzort
még csak véletlenül se sarkazhassam le, a blokk semmi esetre se mozdulhasson
el és a leszorító erő pont a CPU mag felett ébredjen. Bár a fennti képen látható
három alumínium rögzítő kinézetéből még nehéz lenne következtetni a használatra,
de a következő kép alapján már érthető lesz:
AMD-hez készült, ebben az esetben a Socket462 foglalat körül 4db lyukat találunk,
ehhez akartam rögzíteni a hűtőblokkot. A középső, hosszabb lefogó közepén egy
dudor van, ez pont a CPU mag fölé esik, így a mag lesarkazásának lehetősége
minimális. De ez még nem minden, további ügyeskedéssel megoldottam, hogy a blokk
oldal irányban se tudjon elmozdulni, mert a középső alumínium ezt is megoldja.
Sőt elfordulni sem tud!
Így fest egy Abit KR7-es alaplapon egy AMD XP 2000+-os CPU felett. A szárnyas
anyákkal ugyan gigantikus erővel is le lehetne szorítani, de ennek nem lenne
nagy értelme, csak a CPU-t lehetne porrá zúzni. A szárnyas anyákkal érintkező
10x10-as alumínium rögzítőkbe is vájat van, így a középső lefogó lap ebbe akad
bele.
A próba során a szokásos alumínium meleg leadó radiátort és a 250l/h-s szivattyút
társítottam a blokk mellé. Legtöbb bajom a bilincsekkel volt, mert az autósboltban
kaphatót túlságosan nehéz összehúzni. A csavarhúzó nem igazán volt nyerő, 5.5-ös
kulcsom meg nem volt, csak 5-ös és 6-os, ami nem igazán volt alkalmas a bilincsek
meghúzására, végül egy fogóval oldottam meg a problémát.
2000+-os CPU-t csak egy minimálisan hajtottam túl 1666MHz helyett 1750MHz-en
járt, de nem 1.75 Volton, hanem 1.8 Volton. Bár ez az órajel növekedés nem igazán
mondható tuningnak, de a feszültség emelés miatt már több hőt termel. Ez a CPU
1789MHz-nél akkor sem ment többet, ha -10 fokosra lehűtöttem (mélyhűtőben lehűtött
fagyállóval).
Egyébként, ha már említettem a 2000+-os CPU-t, akkor tennék egy megjegyzést.
Nekem úgy tűnik, hogy ha csak nem valami hiper-szuper szerencsés CPU-val van
dolgunk, hogy az AMD XP technológiai határa kb. 1800MHz-et tesz lehetővé, majd
a 2100+ és nagyobb CPU-k már elvileg nem ezzel a 2000+-nál alkalmazott technológiával
készülnek. Ez azt jelenti, hogy mivel a szorzót kis munka árán módosíthatunk
egy 1500+-os CPU kb. ugyanazt a frekvencia eredményt érheti el, mint egy 2000+-os.
Pl. ezekkel a 2000MHz-et felesleges megcélozni, mert ezt normális körülmények
között aligha lehet elérni. (Persze a kisebb frekvenciájú processzor várhatóan
alacsonyabb frekvenciát fog elérni a tuning során.)
A bemutatott hűtőrendszerrel a 2000+-os (1666MHz) CPU 1754MHz/1.8 Volton 35-36
fok körül mozgott. Igaz, ha órákon keresztül szinte padló gázon volt a CPU,
akkor egyszer a 38 fokot is megütötte, de ez azért egyáltalán nem olyan vészes.
Mostanság inkább a csendes gépekre hajtok, de a tuningot sem szeretném mellőzni.
Nos most ilyen blokkot és leszorítót sikerült alkotnom…
