A hűtőbordák hőleadó felülete kémiai úton is növelhető, ez egy egyszerű mogoldás lesz
Bizonyára mindenki ismeri a trisót, vagy más néven a trinátrium-foszfátot.
Háztartásban is előfordul, elsősorban vízlágyításra illetve mosószerek tisztítóképességének
növelésére alkalmas. Íme:
Hogy is kerül ez az overclock rovatba? Nos egyszerű a válasz, ennek segítségével
a fémek közül elsősorban az alumínium felületét porózussá lehet tenni, illetve
megtisztítani. (Pl. rézzel is kísérleteztem, de annak a felülete változatlan
maradt, ne menjünk bele az okába…) Az alumínium porózussá tételét általában
eloxálásnak nevezik. Itt ugyan gyakran színező anyagot is használnak de most
nem ez a lényeg, hanem az, hogy a fém felületét meg lehet növelni.
A szakirodalom szerint az eloxált alumínium 20%-al jobban átadja a hőt a környezetének,
mint a natúr, de tiszta alumínium.
A tettek mezejére léptem és egy leendő videokártya memóriahűtőt "felületkezeltem".
2db állt rendelkezésre, nézzük:
Eredetileg mindkettő ugyanolyan volt, mint a képen hátrébb látható hűtőborda.
A "szőkített", a képen elől látható borda 10 percig ázott 80 fokos trisó oldatban.
Fél liter vízhez egy púpozott evőkanálnyit öntöttem. (Tisztára olyan, mint egy
recept….) Ez valószínűleg túl sok volt (mármint a só), mert ennek hatására eszméletlen
pezsgésbe kezdett a folyadék.
A dolog nem játékszer, hiszen ez lúgos kémhatású, senkinek sem javaslom a használatát!
Szkennerre helyeztem a két hűtőbordát és a lehetőségekhez képest kinagyítottam,
1200dpi-s felbontás esetén ezt láttam:
A bal oldalon a natúr alumínium felületét láthatjuk, míg a másikon a trisóval
kezeltet. Utóbbi nagyon tiszta lett és valóban megváltozott a felület jellege.
Sokkal jobb lenne az alumíniumot elektrokémiai úton kezelni. Itt általában
savakban anódnak (pozitív pont) kapcsolják az anyagot. Az anódon képződő oxigén
reakcióba kép a fém felületével. Így a természetesnél jóval vastagabb és tömör
oxidréteg jön létre. Ez színre is megváltoztatja a fém felületét. Vagyis magából
a fémből alakul ki egy védőréteg, ami hűtéstechnikailag is előnyös. (Pl. a galvanizálás
során a fémre elektrolitból választanak ki egy vékony réteget.)
Kissé nehéz elhinni, de így a hőleadó felület megtriplázható. Nyílván ezt nem
tudjuk kihasználni, hiszen a hűtőlevegő nem jut el olyan hatékonyan a porózus
anyagba, ezért van az, hogy csak 20%-ban érezteti a hatását.
Pl. egy CPU hűtőborda esetén ez azt jelenti, hogy ha egy 24 fokos szobában
minden pontja azonos hőmérsékletű lenne, mondjuk 44 fok, akkor a 0.2*(44-24)
azaz 4 fokkal lenne alacsonyabb a hűtőborda hőmérséklete.
Vannak olyan CPU hűtőbordák amit eleve felületkezeltek. Ha ilyen fehér színű,
akkor egyenáramú kénsavas anódizálásnak vetették alá. Itt 20%-os kénsavban kb.
25 fokos folyadékban egyenáramot kapcsolnak tárgyra. Ha kicsit sárgás színű
az eloxálás színe, akkor váltakozó áramot használtak. Az így kialakított réteg
igen vékony, kb. 20-35 mikron.
Vékonyabb, de sokkal erősebb oxidréteget sokkal hígabb kénsavas kezeléssel
érnek el (1-2%), a folyadék is hidegebb (0 fok körüli) és egyenáramot használnak.
Ha vastagabb oxidréteget akar a gyártó, akkor oxálsavat kever a kénsavba. A
feszültség növelésével tudják szabályozni az oxidréteg vastagságát.
Foszforsavat is használhatnak, de ezzel csak igen vékony oxidréteget lehet
előállítani, de a felület nagyon porózus lesz. Hűtéstechnikailag ez a legjobb
megoldás, hiszen az oxid vastagsága úgy sem mérvadó, csak a porózusság. Pl.
ha az adott felülethez ragasztani szeretnének akkor ez a művelet nagyon előnyös,
hiszen a kötési szilárdságot nagymértékben javítja.
Az oxidréteget gyárilag utókezelik, ezt forrásban lévő ioncserélt vízben végzik,
ebbe speciális színezőanyagokat kevernek, ennek hatására lesz kék, zöld, piros
stb. az alumínium. De van olyan eset is, amikor speciális olajjal érik el ugyanezt.
Van, amikor a kénsavas kezelés végfázisában határozzák meg a színt, ilyenkor
réz, ezüst, ón, nikkel stb. épül be a pólusokba, attól függően, hogy mit kevertek
a folyadékba.
Pl. szerves festék oldatába mártva az alumíniumot nagyon tartós és szép bevonatot
kapunk, hiszen a festék behatol a pólusokba. Nem mindegy milyen színű az így
előállított hűtőborda, a fekete szín rendelkezik a legjobb hőledással (és felvétellel
is). Nyílván egy feketére eloxált hűtő jobban hűt, mint egy sárgás színben pompázó.
De ne feledjük itt csak pár fokos különbségről lehet szó.
Nos szerintem a savakból ennyi elég volt. A trisó a kénsavnál jóval békésebb
jószág. De azért nem mondhatjuk, hogy veszélytelen, ennek ellenére akár ruhák
mosásánál is használatos. A vízlágyító hatása kétségtelen.
Ha lesz rá alkalom, akkor nemsokára kifőzök egy normál CPU hűtőbordát ebben
a trisós löttybe. Elképzelhető, hogy a nem tapasztalok javulást, de ekkor legalább
dekoratív lesz, márha lehet ilyet mondani....
Azt is érdekes kérdésnek tarom, hogy vajon mi van akkor, ha egy alumínium CPU
vizes hűtőblokkot a járatok kimarása után ezzel a löttyel kezelek. Mert ha megnöveli
a hőleadó felületet, akkor a javulás az erősen áramoltatott víz hatására már
mérhető lehet. De ez még kísérleti stádiumban van, majd beszámolok a fejleményekről...
