Igazából alig találunk egyszerű és hatékony magoldást, mely a CPU túlmelegedésből adódó károkat megelőzi...

Aki vízhűtésű géppel rendelkezik, vagy ilyen irányú ambícióval rendelkezik biztosan gondolkodott már rajta, hogy mi van akkor, ha valami baj történik. Most nem arra gondolok, hogy kilyukad stb. a rendszer, hiszen ezt kis odafigyeléssel szinte 100% biztosan kiküszöbölhetjük. Sokkal inkább a víz áramlására kell figyelni. Ugyanis az erre a célra használt szivattyúk túlnyomó többsége 220 Voltos. És ha elfejtjük bekapcsolni a szivattyút, vagy véletlenül kihúzzunk, akkor abból pillanatokon belül baj lesz.

Tapasztalataim szerint Intel processzort szinte lehetetlen leégetni, mert a hűtőblokk felforrósodik ugyan, de inkább csak "lefagy" a CPU, mint sem tönkremenne.

AMD processzor esetén más a helyzet a Duron, Thunderbird és XP lazán tönkremegy megfelelő vízáram nélkül. Hiába van rajta a blokk, ha nem szállítja el a víz a keletkezett hőt, akkor a processzort rövid úton cserélhetjük.

Ha a vízáram azért nem jön létre, mert a szivattyút menet közben kihúztuk, vagy bekapcsoláskor elfelejtettük bedugni, akkor a károkat nyílván a feledékenységünk rovására írhatjuk. Természetesen ezt a problémát könnyedén kiküszöbölhetjük, íme két megoldás:

1. A szivattyú 220 Voltos, és vajon hol van a CPU közelében 220 Volt? A PC tápegységben. A tápegységben kotorászni veszélyes, áramütés érhet (rosszul szereltük össze stb.). De ha egy olyan relé kerül a tápegységbe, ami 12 Voltos meghúzó tekerccsel rendelkezik és 220 Voltos eszközöket képes kapcsolni, akkor simán megoldható, hogy ha van 12 Volt (azaz a PC be van kapcsolva) a tápegységben, akkor a relé húzzon be és ezzel együtt indítsa el a szivattyút. De ez a művelet minden szempontból kockázatos, kellő szakértelem nélkül senkinek sem javaslom.

2. Ezekben a szivattyúkban nincs szénkefe, komoly csapágyazás stb. ami használat közben különösképpen kopna, így a szivattyú akár éjjel nappal dolgozhat. Hiszen erre tervezeték, a folyamatos üzem éveken keresztül nem okozhat problémát.

Aki nem bízik meg a szivattyúban, az pl. építhet magának egy kis dobozkát a két átellenes pontján egy-egy csőcsonkkal. A doboz egyik lapja legyen átlátszó és a dobozba egy pl. Pentium I-es hűtőventilátorának a lapátját forgóképesen felerősítjük. Így vizuálisan bármelyik pillanatban ellenőrizhetjük, hogy áramlik-e a víz? Ilyen jellegű barkács megoldásokat könnyen találunk az Interneten.

Korábban készítettem egy kapcsoló elektronikát, ez egy bizonyos hőmérséklet felett egyszerűen kikapcsolja a PC-t. De sokkal egyszerűbb megoldás is, ehhez nem kell ellenállások és IC-k tömkelegét egy kis panelon elhelyezni:

Induljunk ki abból, hogy igazán ritka jelenség a vízáram megszünte, vagyis a védelemnek nagyon ritkán kell aktivizálnia magát, de ekkor megbízhatóan kell működnie. Nos ezért alkották meg a hőbiztosítékot.

Ez egy olyan eszköz, mely alacson hőmérsékleten jól vezet, azaz rövidzár, ám egy bizonyos hőmérséklet felett a hagyományos biztosítékokhoz hasonlóan kiolvad, azaz többé már nem vezeti az áramot. A folyamat nem visszafordítható, azaz, ha egyszer kiolvadt, akkor az kidobhatjuk és egy másikkal kell pótolnunk.

Az általam készített vízhűtőblokk alatt láthatjuk ezt az apró jószágot. Ha a középső, vastagabb részét melegítjük, akkor egy kritikus hőmérséklet felett kiolvad. Van azonban egy aprócska gond, nevezetesen 84 fok alatt kiolvadó típust nem gyártanak. Így azt is gondolhatnánk, hogy ha már 84 fokos a hűtő, akkor a processzor már rég a másvilágra költözött...

Nos nem mindig, ismételten egy tapasztalat: 1.1GHz-es Tunderbird FOP38-as hűtőventilátora leállt, amikor megfogtam a hűtőbordát szabályszerűen megégetett, így érintésre volt vagy 80 fokos és ennek ellenére nem ment tönkre a processzor. Valószínű, hogy komoly különbség van a között, hogy van-e hűtő a CPU magon vagy nincs, mert hűtő nélkül szinte azonnal tönkremegy a CPU, bár kivételek mindig vannak.

A bemutatott hőbiztosítékon keresztül nem lehet komoly áramot vezetni, 100mA-nél általában nem bír többet. De ez elég egy ATX-es táp kikapcsolásához! Szinte minden ATX-es táp vezetékei között találunk egy zöld színűt. Ha ezt a vezetéket összekötjük bármelyik feketével, akkor a tápegység PC nélkül is bekapcsolható.

Az alaplap úgy kapcsolja be a PC tápot, hogy ezt a zöld színű vezetéket "lehúzza föld potenciálra". A gép azonnal kikapcsol energia hiányában ha ezt a vezetéket elvágjuk. Annyit kell tenni, hogy a hőbiztosítékot sorba kell kötni ezzel a vezetékkel.

A hőbiztosíték reciprok eszköz, azaz a két kivezetése felcserélhető (a biztosítékhoz hasonlóan), azaz teljesen mindegy melyik kivezetését melyik zöld színű vezeték véghez kötjük.

Most már csak azt kell megoldani, hogy a hőbiztosíték a CPU hűtőre úgy legyen felszerelve, hogy a hőátadás megtörténjen. Bár léteznek hővezető ragasztók, de ezek viszonylag drágák és a beszerzésük nagy macera.

Próbálkoztam Epoxi gyantával F.BS ragasztóval, pillanatragasztóval stb. de ezek nem igazán jöttek be. A dolgot úgy teszteltem, hogy 90-95 fokos vizet keringettem a szivattyúval a blokkban. Így a kísérletek során nem veszélyeztettem egy CPU épségét. De amikor ezekkel a ragasztókkal rögzítettem a hőbiztosítékot, az bizony nem olvadt ki, noha 84 foknál elvileg kutya kötelessége megszakadni.

Végül a következőt tettem (pár nap múlva képeket is mutatok):

Kb. két köbcenti térfogatú tömböcskét öntöttem forrasztóón felhasználásával. Ebbe egy lyukat fúrtam és az egyik felét síkba reszeltem. Ezt a sík felületet középen hővezető pasztával bekentem és a sarkokba pillanatragasztóból egy-egy pöttyöt helyeztem. Így ezt ráragasztottam a blokkra. A lyukba beletettem (jó szorosan) a hőbiztosítékot, amit előtte hővezető pasztával bekentem. Az biztos, hogy nagyon csúnya lett, de így már pillanatokon belül kiolvadt a biztosíték a forró víz hatására.