Negyven évvel ezelőtt egy fiatal mérnök, Gordon Moore, a mikroelektronika hajnalán megfigyelt egy trendet, amely máig meghatározza a 200 milliárd dolláros félvezetőgyártó iparág üzleti stratégiáját.

A megfigyelés (melyet később Moore törvényének neveztek el) azt jósolta, hogy az integrált áramkörök 18 havonta megkétszereződnek, a költségek csökkenése mellett.

Ez a megfigyelés „bátorította” a félvezetőgyártó iparágat a mikroprocesszor (amely a komputerek agyát jelentik), és egyéb olyan integrált áramkör megalkotására, melyek által létrejöhetett a személyi számítógép, az internet, a mobiltelefonok és a videójátékok. A komputer-chipes technológia előnyeit kihasználva élvezhetünk ma filmeket, TV-show-kat, fotóminőségű, realisztikus animált képekkel; olyan autókat, amelyek nagyobb teljesítmény mellett kevésbé szennyezik a környezetet; megtalálhatjuk az elveszett háziállatokat (a beültetett azonosító-chipek által); illetve eligazodhatunk az idegen városokban is (GPS-rendszer segítségével).

„Az Intelnél azon dolgozunk, hogy biztosítsuk, Moore-törvénye továbbra is húzóerőt jelent az iparág számára, a jövőre nézve. A következő 10-15 év kutatási fejlesztéseit már feltérképeztük laboratóriumainkban” – mondta Craig Barrett, az Intel Corporation elnök-vezérigazgatója. „Nem csak a hagyományos számítástechnikai és kommunikációs szektor folyamatos fejlődését jeleztük előre, de látjuk a jövőt is, ahol a félvezetőgyártási technológiák forradalmasítják az egészségügyi iparágat, a gyerekek oktatását, önmagunk és környezetünk védelmét, és az egyre bonyolultabb világban mindennapi tevékenységeink kezelését. A szilíciumos chipek továbbra is biztosítják ezen jövőbeni képességeket, a világ minden táján, folyamatosan csökkenő költségek mellett.



Mi is Moore-törvénye?



1965. április 19-én az Electronics Magazine-ben jelent meg egy Gordon Moore által írt cikk, amely megjósolta, hogy az integrált áramkörök száma évente megduplázódik majd, folyamatos költségcsökkenéssel. A Moore-törvényeként elhíresült jóslat lehetővé tette a technológia egész világon való elterjedését, és mára már alapvetőnek számít a gyors technológiai változásokhoz. Moore 1975-ben felülvizsgálta jóslatát, és azt állította, hogy a chipeken lévő tranzisztorok száma hozzávetőlegesen kétévente duplázódik majd. Amellett, hogy előrejelezte a chip komplexitásának növekedését (amit az egy komputer-chipen található tranzisztorok számával mérnek), Moore-törvénye a költségek csökkentését is javasolja. Mivel a szilícium-alapú „alkatrészek” és platform-összetevők egyre növelik a teljesítményt, exponenciálisan csökkenhet a gyártási költség, így nagyobb mennyiségben, erőteljesebben és problémamentesen épülhet be mindennapi életünkbe. A mai mikroprocesszorok már szinte mindent működtetnek, a játékoktól a közlekedési lámpákig. A néhány dolláros zenélő születésnapi képeslap ma több számítástechnikai erővel bír, mint a leggyorsabb nagyvállalati szerverek néhány évtizeddel ezelőtt.



Moore-törvénye

A Moore-törvény nem igazi tudományos törvény. Inkább egy megfigyelés, amely alapul szolgált a legfontosabb fejlődési lépésekhez.

2004-ben a félvezetőgyártó iparág több tranzisztort gyártott (alacsonyabb költségen), mint az egész világ össz-rizstermelése volt – az Egyesült Államokbeli Félvezetőgyártó Iparági Szervezet (U.S. Semiconductor Industry Association) szerint.

A Gordon Moore általi becsléshez szánt hasonlata az volt, hogy az évente szállított tranzisztorok száma egyenlő a világ hangyáinak számával. 2003-ban az iparág hozzávetőlegesen 10,000,000,000,000,000,000 (1018) tranzisztort gyártott, és minden egyes hangyának 100 tranzisztort kellett volna cipelnie, hogy az analógia továbbra is igaznak bizonyuljon.

1978-ban a New York és Párizs közötti kereskedelmi repülőút hozzávetőlegesen 900 dollárba került, és 7 óráig tartott. Ha Moore-törvényét a repülő iparágra vonatkoztatták volna (mint ahogy azt a félvezető iparágban tették, 1978-ban), a repülőjárat ma már csak egy pennybe kerülne és kevesebb, mint egy másodpercig tartana.