A „USES” lista

Új kifejezés: A USES lista a olyan külsõ egységek halmaza, amelyek meghatározzák az egységet.

Visszatérve a Listing 1.1-re. A USES kulcsszó a 3. sorban van.
A USES kulcsszó jelöli annak a résznek a kezdetét, ami tartalmazni fogja olyan egységek listáját, sorozatát, amelyektõl az egységünk függ. PÉLDÁUL, hogy megértsd tisztán, hogy mirõl is van szó itt:
A 11. sor ugye így néz ki:

Application.CreateForm(TForm1, Form1);

Ez a kódsorozat információt tartalmaz, arról, hogy hol találhatók azon egységek, melyek itt ebben az adott egységben nem találhatók meg. Ez az eljárás tisztán felismerhetõ: az Application.CreateForm egy másik egységben van, amelynek nevezése Forms.pas és a Tform1 és Form1 azonosítók pedig a projekt „main form” egységében vannak, melynek neve Unit1.pas.
Látod már az összefüggést?
A USES lista szolgáltatja az információt a Delphinek, ami szükséges a fordítóprogramnak.
Itt egy újabb betekintés a USES listbe:

uses
Forms,
Unit1 in `Unit1.pas' {Form1};

Figyeld meg, hogy a USES lista ebben az esetben két egységnevet tartalmaz, Forms és Unit1. Bizonyos tekintetben ez nem éppen jó példa a USES listre vonatkozóan, mert a második egység hozzáadott szöveget tartalmaz, amik nem feltétlenül jellemzõek egy USES listára. (Unit1 a ’Unit1.pas’{Form1}-ben).
Ez a „text” meghatároz egy formát, amit tartalmaz az egység, és ezt csak a fõ forrásegység használja. A szöveg a kapcsos zárójelben egy megjegyzés, amit bemutatóképpen szántam és nincs összefüggésben a kód többi részével. Ezeket a megjegyzéseket, kommentárokat késõbb fogjuk tárgyalni a „Kommentárok a kódban” szekcióban.)

Két szabály van, amit be kell tartanod, amikor a USES listát szerkeszted:

1., Minden egység külön kell legyen választva a következõtõl vesszõvel.

2., Az utolsó egységet követnie kell egy pontosvesszõnek. A pontosvesszõ jelzi a USES lista végét.
Természetesen a listának minden esetben valós egységneveket kell tartalmaznia. A USES list kezdete a USES kulcsszóval kezdõdik és a végét pedig a pontosvesszõ jelöli. Egyébként nem érdekes, hogy a lista hogy van berendezve.
Például a két következõ, bemutatásra kerülõ USES lista teljesen egyforma,amígcsak a fordítóprogramhoz nem ér:

uses
Windows, Messages, SysUtils, Classes, Graphics,
Controls, Forms, Dialogs, StdCtrls;
uses
Windows,
Messages,
SysUtils,
Classes,
Graphics,
Controls,
Forms,
Dialogs,
StdCtrls;

Egy egység akármennyi USES litát tartalmazhat.
Nem feltétlenül szükséges és kívánatos, hogy az összes egység, amire szüksége van ennek az egységnek, egyetlen USES listában legyen.

Megjegyzés: Némely esetekben a Delphi maga tesz hozzá elemeket a USES listádhoz. Ezt a File/Use Unit menüponttal lehet elérni. – De mondanom sem kell, késõbb jobban kitérünk erre, pontosan a 4. napon…

AZ INTERFACE SZEKCIÓ

Tekintsünk vissza együtt a Listing 1.2-re. Figyeljük meg, hogy egy INTERFACE kulcsszóval van jelölve az egyik szakasz. Ez az Interface szekció kezdete. Az interface szakasz egy olyan egységben van, amelyben export deklarált azonosító van. Az exportált azonosító egy olyan dolog, amelyhez akármelyik egység hozzáférhet a projecten belül. A legtöbb egység tartalmaz egy kódot, amelyet több más egység is használ. A kód jelölhet egy osztályt, eljárást, funkciót, változó adatokat. Minden objektum, amelyek elérhetõ más egységbõl is, benne kell hogy legyen az Interface szakaszban. Mondhatni, hogy akkor az interface szekció tartalma egy lista, amelyen fel vannak tüntetve azok a dolgok, amelyeket més egységek használhatnak. A szakasz mindig az INTERFACE kulcsszóval kezdõdik és az IMPLEMENTATION kulccsal végzõdik, jelentése: végrehajtás.

AZ IMPLEMENTATION SZEKCIÓ

Új kifejezés: A végrehajtó szakasza egy egységnek az a szakasz, amely tartalmazza az adott egység aktuális kódját.

A végrehajtás szakasz kezdõdik az IMPLEMENTATION kulcsszóval és végzõdik a next unit kulcsával. A next unit alatt a következõ egységet értem, ami általában az egység végsõ „END” szavával, de az is lehet, hogy az INITALIZATION kulcsszó, ha az egységnek van initialization ( kezdeti értékadás, inicializálás ) szakasza. Most elég nehéz lenne többet mondani errõl, mert a Pascalnak még több olyan része van, amelyet meg szeretnék osztani veled, mielõtt egybegyûjtöm ezeket a dolgokat. De azért egy példát szeretnék mutatni neked, ami megmutatja, hogyan is kell használni az Interface és az Implementation szekciókat. Mondjuk azt, hogy készítesz egy egységet, aminek van egy eljárása, aminek az a neve, hogy DoSomething (magyarul: csinálj valamit). Közelebbrõl, mondjuk, hogy DoSomething-nak elérhetõnek kell lennie más egységek számára is a projektben. Ebben az esetben közzé kell tenned, közbe bocsátanod a DoSomething-ot az Interface Section-ban és értelmezned azt az Implementation section-ban. A teljes egység ekkor a következõképpen fog kinézni:

LISTING 1.3. EGY EGYSÉG NYILVÁNOS MÛKÖDÉSSEL.
unit Unit2;
interface
procedure DoSomething;
implementation
procedure DoSomething;
begin
{ Code for DoSomething goes here. }
end;
end.

Tehát, a DoSomething eljárás közzé van téve az Interface szekcióban és meg van határozva késõbb, az Implementation szakaszban. Nos, azt hiszem, kicsit elszaladt velem a ló. A mûködések (functions) és az eljárások (procedures) holnap meg lesznek vitatva (a szerzõ itt a második napot érti- Pibee) és ezen a napon a közzétételekre és a definíciókra fogok kitérni még.
>>Folytatás