A „TYPE” KULCSSZÓ


Új kifejezés: A TYPE kulcsszót arra használjuk, hogy segítségével közöljük azokat az új típusokat, amelyeket a program használni fog.

„Közölni egy új típust”- ez egy olyan titokzatos dolog, amelyrõl elég nehéz lenne beszélni így játékunk kezdetén…ezért talán egy példa segíthetne.
Tegyük fel, hogy az alkalmazásodnak szüksége van egy tömbre (értékek gyûjteménye) ami 20 byte és ennek a tömbtípusnak az ismétlésére lesz majd szükség. Közölni, közzé tudsz tenni egy új típust a következõképpen:

type
TMyArray = array [0..19] of Byte;

Most már tudod használni TmyArray azonosítót ahelyett, hogy leírod minden esetben a tömböt. Most errõl ne is beszéljünk többet, de késõbb még több példát fogsz majd találni a jegyzetben.

A „VAR” kulcsszó

Új kifejezés: A VAR kulcsszót arra használjuk, hogy kifejezzük egy kódsorozatban levõ változókat.

Sok hely van ahol közzé tudsz tenni VAR szakaszt. Lehet például a UNIT résznél, egy eljáráshoz, egy mûködéshez. Egy egységen belül akár több VAR szakasz is lehet. A Listing 1.5 bemutatja a példa-egységünket a TYPE és VAR szakaszok hozzáadásával.

LISTING 1.5. AZ EGYSÉG A type ÉS A var SZAKASZOK HOZZÁADÁSÁVAL.
unit Unit2;
interface
type
TMyArray = array [0..19] of Byte;
const
AppCaption = 'My Cool Program 1.0';
var
X : Integer;
MyArray : TMyArray;
procedure DoSomething;
implementation
const
BaseX = 20;
BaseY = 200;
procedure DoSomething;
begin
{ Code for DoSomething goes here. }
end;
end.

Ahogy a CONST kulcsszónak, ugyanúgy a VAR kulcsszónak is több használata is lehet. Arra is használják, hogy a függvény és eljárás paramétereket közzétételezze mint változó paramétereket. Még mielõtt jobban belemennénk a dologba, hagyjuk ezt a dolgot a második napra.

Megjegyzés: Azok a szakaszok, amelyek a VAR, CONST és TYPE kulcsszavakkal vannak bemutatva, kezdõdnek a kulcsszónál és a NEXT kulccsal fejezõdnek be.

MEGJEGYZÉSEK

Mielõtt belemennénk a Pascal programnyelv kirészletezésébe, hadd beszéljek zárójelben a kódkommentárokról. A kommentárok sorok a forráskódbeli szöveg részei amik dokumentációs okokból vannak jelen. A kommentárokat használhatod bizonyos kódok mûködésének leírására, „copyright” információként, vagy csak feljegyzésként saját magad vagy más programozók részére. A megjegyzéseket három külömbözõ módon jelölheted. A következõk valós kommentársorok:

{ Don't forget to free this memory! }
{
ADTAPI.PAS 2.50
Copyright (c) TurboPower Software 1996-98
}
(* Mason needs to fix this section of code *)
// This is really good code!
{ This code needs to be reworked later }

Valószínûleg a legyakoribb típusa a kommentároknak a Delhphi programoknál a fenti példában látható, a kapcsos zárójel. A két zárókapocs közé írjuk a megjegyzés szövegét. Egy másik féle használat: a (* a kezdésnél és *) a végén.

Megjegyzés: A kapcsos zárójeleknek van mégegy funkciójuk a Pascal-ban. Amikor dollárjellel használjuk egy logikai sorozatban, a zárójelek jelölik a fordítóprogramot. Hogyha a fordítónak szeretnénk jelezni, hogy ne generáljon fordító-javaslatokat, odatehetsz egy sort, mint pl. ez, a forráskódhoz:


{$HINTS OFF}

Amint a fordító meglátja a sort, nem fog üzengetni addig amíg nem kapja meg az ellenkezõ utasítást {$HINTS ON$} .
Még rá fogok térni erre a témára más pontoknál is, amint eljön az ideje.

VÁLTOZÓK

A változókat elõször deklarálni kell használatuk elõtt. Deklarálni egy változót egy speciális kód-szakaszban kell ami a VAR kulcsszóval van jelölve ahogy azt nemrégiben kifejtettem Neked. Például:

var
X : Integer; { variable X declared as an integer variable }
Y : Integer; { variable Y declared as an integer variable }

Az X és Y variánsok mint egész változók

Elõzõleg már beszéltem a VAR kulcsszóról, a Pascal egység részeként. Abban a részben azt mondtam, hogy a változókat, amiket az egységben találunk, arra használjuk hogy deklaráljunk az egység VAR szakaszában. Ez mind igaz, de van mégegy VAR szakaszod a mûködéshez vagy a procedúrához. Ez engedélyezi Neked, hogy deklarálj változókat függvényként és eljárásként az egységekben. Itt áll egy példa a VAR szakaszhoz egy eljárásban:

procedure TForm1.Test;
var
S : string;
begin
S := 'Hello World!';
Label1.Caption := S;
end;

Miután deklaráltál egy változót, használhatod azt arra, hogy manipuláld az adatokat a memóriában. Ez lehetséges, hogy nem jelent most sokat számodra, ezért felsorolok neked néhány példát. A következõ kóddarabka az X és Y variánsokat használja, amiket deklaráltunk elõzõleg. Minden sor végén van egy megjegyzés, ami leírja, hogy mi történik amikor az a sor életbe lép:

X := 100; { 'X' now contains the value 100 }
X := X + 50; { 'X' now contains the value 150 }
Y := 150; { 'Y' now contains the value 150 }
X := X + Y; { 'X' now contains the value 300 }
Inc(X); { Increment. 'X' now contains the value 301 }

A variáns egy rekesz, ami félre van téve a számítógép memóriájában, néhány értéket tartalmaz. Szeretnélek figylemeztetni elõször is, hogy az X értéke változik minden esetben, amikor a változót manipulálják.
Láthatod, hogy a változók megjelölt értékek, összeadva, növekedve, és így tovább. Figyeld meg azt is, hogy mindegyik állítás ebben a kódszegmensben egy pontosvesszõvel végzõdik. A pontosvesszõt minden állítás végére oda kell tenni egy Pascal program esetében.

Megjegyzés: A Pascal elsajátításának kezdeti szakaszában a bimbódzó programozóléleknek meg kell tanulnia a kifejezés és az utasítás közti külömbséget. Az általános és pontosan megfogalmazott kifejezése az UTASÍTÁS szónak: AZ UTASÍTÁS AZ EGY KIFEJEZÉS, AMIT EGY PONTOSVESSZÕ KÖVET.
A kifejezés pedig: A KIFEJEZÉS EGY KÓDEGYSÉG AMIT MENNYISÉGBEN BECSÜLÜNK MEG.
Zavaros?Figyeld meg a következõ állítást:

c := a + b;

Ebben a példában, a jobboldali része a kiosztásnak a+b, ez egy kifejezés. A teljes sor pedig egy utasítás. Mondhatnád, hogy a kifejezés az utasítás részhalmaza. Egyetlen utasításban azonban lehet sok kifejezés is. Tudom, hogy ez így jelenleg kicsit zavarosnak tûnhet, de ahogy haladunk tovább, egyre tisztább és tisztább lesz majd minden. Most csak azt jegyezd meg, hogy az utasítást egy pontosvesszõ követi. (Van ugyan néhány eset, amikor nincs minden sor végén pontosvesszõ, de ez nem rúgja fel a szabályt. Majd késõbb fogjuk venni ezt a néhány kivételt is.)

A változóneveket követik az azonosítókra vonatkozó szabályok.
A változókon felül, az azonosítókat használják függvénynevekre, eljárásnevekre, mezõrekordokra, egységnevekre, satöbbi. Azonosítókban keverhetünk kis-és nagybetûket, tartalmazhat számokat és aláhúzást, de üres helyeket és speciális karaktereket nem. Az azonosítónak egy karakterrel vagy aláhúzással kell kezdõdnie. Nincs maximum hosszúság meghatározva, de azért 255 karakter fölé nem engedi. A valóságban 20 karakter is túl hosszú ahhoz, hogy jól használható legyen. Az alábbi példák valós változónevek:

aVeryLongVariableName : Integer; { a long variable name }
my_variable : Integer; { a variable with an underscore }
x : Integer; { single digit variable name }
X : Integer; { same as above }
Label2 : string; { a variable name containing a number }

Megjegyzés: A Pascal nyelv nem feltétlenül érzékeny. Az alábbiak pl. mind megengedettek:
var
XPos : Integer;
{ ...later }
XPos := 20;
XPOS := 200;
xpos := 110;
XpoS := 40;

(Ha eddig mondjuk C-t vagy C++-t használtál, az Object Pascal kicsit furának tûnhet elõször, de hamar meg lehet szokni ám!)

Mára ennyi. És a hozzáfûzésem annyi, hogy ha valami fordítási hibát észleltek, mármint a szakkifejezésekben, kérlek benneteket, jelezzétek.- Pibee

>>Folytatás...