Rengeteg, a stratégiai játékokat kedvelõ ismerõsöm csak úgy áradozott a programról. Ezért úgy döntöttem megnézem, hogy valóban annyira jó e, mint ahogy azt mondják róla. El kell, hogy ismerjem nem volt túlzás, amit állítottak róla...

A Dark Reign 2 a gyárts, fejlessz és építs kategóriába tartozik az RTS-ek között. Az épületek mûködéséhez szükséges energiát a napból tudjuk nyerni. Mivel éjszaka nem igen szokott sütni a nap, ezért a napszakok váltakozásával problémánk akadhat. Amikor elkezd sötétedni egy hang megszólal, hogy felhívja a figyelmünket, mivel az energia termelés visszaesik. Ennek az eseménynek a következménye, hogy az éjszakai harcászati cselekmények igen fontosak, mivel az energiában szûkölködõ bázis, majdnem teljesen védtelen az esetleges támadásokkal szemben. A bázis védelmi rendszere teljesen összeomlik, mivel a kevés energiatartaléknak köszönhetõen az elektronikus kerítések és a lézertornyok teljesen áram nélkül maradnak és ezért nem mûködnek.

A legtöbb ilyen típusú játék leginkább többjátékos módra lett elkészítve. A "Single Player" mód csak egyfajta bemelegítõnek szánják a fejlesztõk. A Multiplayer módnak viszont meg van az a hibája az szemben álló fajok általában kiegyensúlyozatlanok, vagyis az egy faj általában sokkal erõsebb mint a többi. (Ezek közül az egyetlen kivétel - az egyik kedvencem - a StarCraft, ahol mind a három faj képviselõi teljesen egyenlõ esélyekkel indulnak.) Úgy látszik erre a hibára a fejlesztõk ráébredtek és kijavították, ugyanis a Dark Reign 2-ben teljesen mindegy, hogy a J.D.A., vagy a Sprawles egységeivel fogunk neki a játéknak. Mindegyik faj fegyverarzenáljában megtalálható a légi, vízi és szárazföldi egységek, valamint a védelmi eszközök ellenük. Ezenkívül ott vannak még a gyógyító egységek, a javító jármûvek és épületek. Evvel megszûnt a MultiPlayer módban fellépõ erõ különbség, mivel a két faj tulajdonságaik közötti különbségek, majdnem teljesen eltûntek. De ezért én nem dicsérném meg a fejlesztõket, mivel ezzel inkább kikerülték és nem megoldották a kiegyensúlyozatlanságból eredõ hibákat. Azért ne ijedjünk meg, a játék így sem válik egyhangúvá, mivel a szembenálló felek egységei és épületei igenváltozatosra sikeredtek. A másik ami igen tetszett a játékban, hogy - ellentétben sok másikkal, amit azzal hirdetnek, hogy rengeteg egységet is építhetünk, ami így is van, csak a fele semmire sem jó, így nem érdemes építeni õket - minden egységnek megvan a saját funkciója a gyalogostól a tûzérségig, így mindegyik igen fontosak a számunkra, nemcsak afféle ágyútölteléknek valók. Mindamellett, hogy a Dark Reign 2 a többjátékos módra lett kiélezve, a fejlesztõk nem hanyagolták el az egyjátékos módot sem. A magával ragadó, változatos és igazán kihívást jelentõ küldetéseket tudtak készíteni, ami által az egyjátékos móddal a vállalkozó szellemû játékosok, akár hónapokig is " szenvedhetnek ".

Az éjszakai energiahiánynál fogva a játéban igen fontos szerepet játszanak a kémek és a különféle csapdák telepítésére alkalmas eszközök. A kémékkel behatolhatunk az ellenséges vonalak mögé, meggyõzhetjük az embereit, hogy álljanak mellénk, elfoglalhatjuk az épületeit vagy különféle szabotázsokat hajthatunk végre. Csapdának - csak akkor, ha a Sprawles oldalon harcolunk - telepíthetünk aknamezõket, EMP aknákat, idõzített és parazitás bombákat, ami igen kellemetlen lehet az ellenfél számára. Igaz, a J.D.A. oldalán nem tudunk csapdákat telepíteni, de a Warsen nevû egysége képes a csapdák megtalálására. Amit meg kell, hogy jegyezzek, hogy mindennek meg van a maga ellenszere, így a készítõk nem estek a hibába, mint más játéknál, hogy néhány támadás esetén nem tudunk mint csinálni. Akárcsak a játék elsõ részében, itt is megtalálhatóak a következõ különlegességek: a csatában megsebesült alakulatok automatikusan visszatérnek a bázisra, hogy meggyógyítsák magukat; kiadhatjuk az egységnek a "felfedezés", vagy az "õrködés" parancsot; intelligens útvonalrendszer. Ne ijedjen meg senki az "automatikus javítás" opciótól, mivel itt be tudjuk azt állítani, hogy az egység milyen mértékû sérülés után térjen vissza a bázisra, ahol ez erre alkalmas épületben megjavítatja magát. Ezenkívül megtalálható még napjaink valós-idejû stratégiai játékainak "szériatartozékai" a rejtõzködõ egységek. Az programban mind a két oldalon kérhetünk légi csapást, amit a J.D.A.-nál az "Air Strike", a Sprawlers-nél pedig a "Mojo" gombbal tudunk elindítani. Persze - mint minden másnak - ezeknek is meg van a maga ellenszere, ami az egyik oldalon a "Disruptor", a másik oldalon a "Warden" jelenti. Ezt úgy érik el, hogy az általuk lefedett területeket nem tudjuk megtámadni. A J.D.A.-nak még meg van a teleportálás lehetõségének különleges képessége, amihez csak egy "Telepad" építéséhez van szükségünk és máris bárhová tudjuk teleportálni az egységeinket, akár az ellenséges vonalak mögé is.

A Dark Reign 2-ben, ahogy már ezt a többi ilyen stílusú játéknál megszokhattuk, a jó és a gonosz vívja pusztító csatáját egymással. A két faj, a J.D.A. és Sprawlers közötti feszültség, a játékban az egyre nehezedõ küldetések alatt bontakozik ki és végül formálódik egy kerek történetté. A 20-20 küldetés végrehajtása után, egy animáció - ami a grafikus motorral készült - alakítja a történetet és készít fel a következõ feladatra. A grafikus motorral készül animációk nagyon jól sikerültek, mivel - amellett, hogy gyönyörûek - nem zökkentik ki a játékost a küldetések hangulatából. Ahogy egyre mélyebbre jut a történetben, különféle küldetések várnak ránk, a legtöbb közülük a sima épitgetõs pálya, de akad közöttük taktikai elemekkel tûzdelt védelmi, csapatszállító és kommandós akció is. A nehézségi szintrõl meg kell említenem, hogy a legkönnyebb fokozaton - nem beszélve a többi nehézségi szintrõl - is az ember komoly nehézségekbe ütközhet a küldetések fele körül. A játékban az majdnem mindegyik épületet tovább lehet fejleszteni. Ennek azonban nem csak anyagi vonzata van, hanem technológia feltétele is. Arról információt, hogy az adott épület továbbfejlesztéshez mire van szükség, onnan tudhatjuk meg, hogy az egérmutatóval kijelöljük az adott épületet és egy kis idõ múlva megjelenik egy lista, amiben megtalálhatjuk, hogy az épület fejlesztéséhez milyen épületre van szükség. Ez a fejlõdési struktúra igen logikus és ésszerû kombinációkra épül.

A billentyûzet kiosztás, akár a többi RTS-nél szint már kézre esik. Eltérõen a 3D-s motort használó RTS-ekhez képest, nem tudunk elveszni a kameranézetek kuszatengerében, mivel a fejlesztõk a szakítottak a régi jellemzõkkel( miszerint a játékteret állandóan fogatni kell, ezáltal ha a kamera szöge rosszul van beállítva a játéktérbõl semmit sem lehet látni.), az új kamerakezelésben már 90 fokonként forgathatjuk a nézetet és bármikor változathajuk a kamera szögét, ezáltal csak a játékra kell figyelnünk semmi másra.

A Multiplayer módban játszók összesen négy féle lehetõség közül választhatnak. Az egyik a szokásos egymás elleni küzdelem. A második neve Assault!. Ebben a játék módban a feladatunk, hogy hatvan perc alatt eljuttassuk a nálunk lévõ tárgyat a teleportkapuhoz és elteleportáljuk, mielõtt a kapu becsukódna. A következõ mód a Control Freak nevet kapta. Ebben az estben a feladatunk a térképen elhelyezett öt stratégiai pont elfoglalása. Az utolsó a King of the hill nevet kapta. Itt nincs más feladatunk, mint a pálya közepén lévõ hegyre felhúzni egy épületet és megvédeni öt percen keresztül.

Azért ez a program sem tökéletes. Egyik apró hiba az útvonalkezeléssel van. Ugyanis, ha jó pár egységgel nekiindulok valamerre, akkor a gyorsabb egységek nem kerülik ki a lassabbakat, csupán össze-vissza forogva próbálják meg kikerülni õket, amíg a lassabbak szemrebbenés nélkül menetelnek elõre. Egy idegesítõ dolog a játékban, hogy az egységeink túl nagy szabadsággal rendelkeznek. Ha a csapataink meglátják az ellenséget azonnal megtámadják, hiába adtam ki nekik ellõtte az "állj" parancsot, "rá se bagóztak". Ez nagyon idegesítõ tud lenni, ha pl. egy kis létszámú, de annál fontosabb egységeink teszik ezt, mivel ezek az egységeink általában elhaláloznak. Az utolsó hiba csak a kisebb teljesítményû gépek tulajdonosait érinti. A program automatikusan állítja be a grafika részletességét a gép teljesítményétõl függõen a sebesség kompenzálása érdekében. Ez eddig szép és jó, csak, hogy egy lassú gépen annyira "lebutítja a grafikát", hogy a játék már-már élvezhetetlen.

A játék grafikája és hangulata egyszerûen fantasztikus. Engem egyszerûen megdöbbentett. Az egységeink részletesen vannak textúrázva, ha találatot kapnak szikráznak és füstölnek. A zene csakúgy mint a hangeffektusok igazán fergeteges hangulatot ad a játéknak. A pénzünkért végre egy igazi stratégiai játékot kapunk, ahol mindennek meg a maga fontos szerepe. A stratégia játékok terén " nem most jöttem le a falvédõrõl ", de normál nehézségi szinten már a hajamat téptem, amik ötödszörre sem sikerült egy pokolian nehéz feladatot megoldani. Ezáltal a Dark Reign 2, mind a küldetések története, mind az általuk jelentett kihívás terén a legjobbak közé tartozik.

Senki se hagyja ki azt az élmény amit nyújt...