Gondolom sokan ismerik azt a nevet, hogy Chris Roberts. Ha esetleg valaki nem tudná, az õ ötletei alapján készült el Wing Commander minden egyes része, ami egy igazi legendának számit. Azért hoztam fel a nevet, mivel ennek a programnak is õ a szülõatyja és az azért sokat elárul a játék színvonaláról.

A játék története nagyjából a következõ képen fest:

A Nyugati Szövetséges (ami a jelenlegi NATO tagországokból áll) haderõket a Koalíció (volt Szovjetunió, Kína, Közel-Keleti országok) villámgyors hajóhada lerohanja. Rengeteg bolygó kolóniáját elpusztítják és a Szövetséges erõket visszaszorítják az Uránusz egyik holdjára. Ebben az igen csak kilátástalan helyzetben a Szövetségnek nincs mit tennie, minden a repüléshez is kicsit konyító ember segítségét kéri a harcban. Mi is egyike vagyunk azoknak, akik belépnek a seregbe...

Miután végignéztük a bevezetõ képsorokat, a kabinunkba irányítanak bennünket és körbevezetnek benne. Itt a fejlesztõk igen nagyot alkottak, mivel a környezet teljesen 3D-s lett, ugyanis a kabinban körbeforoghatunk, pl. odamehetünk az ágyunkhoz, kihúzhatjuk a fiókot és megtekinthetjük az éremgyûjteményünket, vagy éppen az eligazító szobába sétálnunk, ahol a következõ küldetésrõl kaphatunk hasznos információkat. El kel hogy ismerjem ebben a játékban látom elõször értelmét a rangjelzésnek, ugyanis ahogy az eligazító felé haladunk, útközben találkozunk, szerelõkkel, más katonákkal, akik az elején "ránk se bagóznak", de amint egy-két küldetést teljesítünk és pl. hadnagyi rangot kapunk, a szerelõk, amikor elhaladunk mellettük vigyázzba állnak és tisztelegnek nekünk. Tehát ahogy egyre feljebb kerülünk a ranglétrán a környezetünkben lévõ emberek viselkedési módja irántunk, egyre jobban megváltozik.

Ha már eleget gyönyörködtünk a környezetünkben és a szimulátorban megtanultuk az ûrhajónk kezelését, akkor mehetünk az elsõ küldetésre. A küldetés ismertetése zavaró lehet azoknak, akik nem igen tudnak angolul, ugyanis a végrehajtandó feladatot a parancsnokunk, csak a grafikai bemutatás mellet csak szóban mondja el, feliratozás nélkül, úgy hogy nagyon oda kell figyelnünk, hogy mi is a feladat. Ezen kívül a teljesítendõ feladatot - a fõnökeink - a játék közben is meg szokták változtatni. Miután a hölgy elmondta a magáét, ki kell választanunk a repülni kívánt õrhajót és hogy milyen fegyvereket szeretnénk választani. Kezdéskor nem sok választási lehetõségünk van az ûrhajók területén, de ahogy a rangunk emelkedik, egyre több gépen repülhetünk. A végén összesen 12 darab ûrhajó közül tudunk választani. Mindenki figyeljen oda a rakéták kiválasztására, ugyanis ez igen fontos a küldetés szempontjából, hogy olyan rakétát mindenképpen vigyünk, amit a feledat ismertetésekor említenek, különben a küldetésnek annyi. Itt a másik fontos dolog, hogy a fegyverek mellé mindenképpen rakjunk fel pót-üzemanyag tartályokat, ugyanis hajlamos elég hamar kifogyni az utánégetõbõl, rendszerint akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá. A legtöbbet használt fegyvereink nem a rakéták, hanem az ágyúk lesznek, amelyek energiával mûködnek. Az egyik leghatásosabb közülük a proton ágyú, amivel nem kell hogy pontosan megcélozzuk az ellenfelet. Sajnos ezzel a fegyverrel az ellenséges hajók is fel vannak szerelve, úgyhogy igen csak oda kell figyelnünk ezekre a hajókra, mivel igen könnyen el tudunk halálozni általuk.

A kabin igen szépen el van készítve, ahogy mozgatjuk a joystick-et, úgy mozog az ûrhajó kormánya, ezáltal olyan érzetet kelt, mintha tényleg a kabinban ülnénk. Egyedül két dolog nem igazán tetszett az egyik a radar, ugyanis olyan kicsire sikeredet, hogy nagyítás mellet se igen lehet látni rajta sokkmindent. A másik a kiadható parancsok mennyisége a társainknak. Ezt igen hiányoltam, mivel ez egy szimulátor, vagy mi, és az három parancs ami kiadható: "támadd a célpontomat", "védd meg a célpontomat", "állj vissza a formációba" semmire se használható. A harmadik dolog, ami nem tetszett az ellenséges pilóták idióta AI-je, amit még egy óvodás is simán túl tud szárnyalni, ez annak köszönhetõ, hogy a fejlesztõk rosszul "lõtték be" a nehézségi szintet.

A képernyõ közepén találhatjuk az ûrhajónk legfontosabb mûszerét, a többi igazából csak egyfajta körítés. A bal oldalon a sebességmérõt a jobb oldalon, pedig az ágyúink energiaszintjét jelzõ mûszer található. A készítõk az irányítás terén rengeteg terhet levettek a játékosról, így aki már öreg motorosnak számit a szimulátorok terén, annak nem okozhat gondot az irányítás. Annak aki eddig nem sokat játszott szimulátorral, nem fog a haja égnek állni, mire megtanulja az egyes billentyûk funkcióját. (úgy kb. 10 db van) Amennyiben a küldetés alatt különleges feladatot kapunk, akkor a célzó komputerünk automatikusan kiválasztja az a célpontot, ilyen esetben ne foglakozzunk semmi mással csak azt célpontot lõjük. Néhány küldetésben az ûrhajónk egy-két speciális felszereléssel is rendelkezik. Ilyen pl. Spectral-Shield, ami amíg az energiánk kitart sebezhetetlenné tesz bennünket, vagy pl. az álcázó berendezés, amely láthatatlanná tesz bennünket. A Star Lancer legfõbb erénye, hogy könnyen kezelhetõ, gyors és az egész játék során izgalmas marad. Annak aki más szimulátorokból megszokta az egérrel és billentyûzettel történõ irányítást, annak furcsa lesz, hogy egérrel nem lehet irányítani a játékot. (Bár szerintem a joystickkal történõ repülés jelenti az igazi élvezetet.) Miután visszatértünk az anyahajónk fedélzetére az animációkból egybõl tudjuk, hogy hogyan sikerült a küldetés, ugyanis miután emberien elolvassák az eredménykijelzõ táblát, attól függõen, hogy hogyan teljesítettük a feladatot pacsit adnak nekünk, megveregetik a vállunkat, vagy csak szomorúan rázzák a fejüket.

Mi a központi számítógépbõl tudjuk meg, hogyan is teljesítettünk, ahol a századparancsnokunk értékeli a munkánkat. Ezenkívül megtekinthettük az összes Koalíciós és Nyugat-Szövetséges ûrhajók részletes ismertetését, kaptunk-e elõléptetést, vagy megnézhetjük a "kill board-ot", ahol azt nézhetjük meg, hogy ki mennyi ellenséget küldött át a másvilágra. Összesen két feladatot szúrhatunk csak el, a harmadiknál jobbik esetben a hazaféle tartó ûrhajó fedélzetén találjuk magunkat, rosszabb esetben a kivégzõ osztag fegyverei elõtt. Ha egy küldetést teljesítettünk ne felejtsünk el menteni. Azért javaslom, mivel minden cselekedetünk kihat a továbbiakra, így ha nem csináltunk meg egy apró dolgot a küldetés alatt ( pl. nem robban tudtunk elfoglalni egy rombolót), ebbõl az apróságokból akadhatnak még hatalmas gondjaink...

A játék grafikájáról tudnék itt ódákat zengeni, de inkább nem teszem, egy szóban: gyönyörû szép. A különféle effektusok, a hanghatások a pilóták társalgása bámulatos hangulatot kölcsönöz a programnak. Ez mindenkinek saját magának kell látni és hallani (A küldetések során nagyon otthonos érzetet kelt, mikor például egy német anyahajóról csatlakozó vadászpilóta, "poroszos" tájszólással beszél velünk.) Szinte minden manapság használatos játékorientált szabványt támogat, EAX-tól és A3D-tõl kezdve a Force Feedback-en át a 3D grafikus szabványokig.

Ami mindennél fontosabb, hogy a fejlesztõk szakítottak azzal a rossz szokásukkal - ami a Wing Commander részeire sajnos jellemzõ volt - , mégpedig azzal, hogy nem kell a NASA egyik szuperszámítógépére ahhoz, hogy játszani tudjunk vele. Némi látványbeli kompromisszum után egy igencsak öregecskének számító gépen (sima Pentium) is elindul és egy közepese kategóriájú gépen (433-s Celeron) maximális felbontáson is folyamatosan fut.

Egyszóval a játék grafikailag és hangtechnikailag is nagyon ott van a szeren. Aki szereti az ûrhajó szimulátorokat az ne hagyja ki az élményt, amit nyújt!