A játék kezdõképernyõje egy kicsit puritánra sikeredett, de végülis nem a körítés számit, hanem az élmény. Figyeljünk oda a beállításokra, mert ez igen nagymértékben befolyásolja az élményeket a játékkal kapcsolatban. A repülési modell beállításai a könnyûtõl a realisztikusig terjednek. A kezdõknek kizárólag a könnyû szintet javasolom, mivel a játék így lesz igazán játszható, ellentétben a realisztikussal, ahol a figyelmetlenek kb. öt percenként a fák koronája között landolnak. Itt van még a következõ opció a sérthetetlenség beállításának lehetõsége, lehetõség szerint ne kapcsoljuk be - csak addig, amíg bele nem jövünk az irányításba, mivel az elején igen zavaró lehet, hogy ha kb. fél perc alatt eltüntetnek bennünket az égrõl -, mivel ez elveszi a játék nyújtotta élvezetet. Az ellenség harcjártasságát, csak a megszállottak tegyék "good" fölé, mivel ez a nehézségi fokozat is iszonyú nehézre sikeredett. A többi menüpontot, beleértve ebbe a fegyverek hatékonysága, a különbözõ nézetek, örök lõszer, hagyja mindenki az alapbeállításokon.

Amit nagyon nem tetszett az irányításban, hogy a botkormány-gázkar teljesen fordítva mûködik és nem találtam lehetõséget arra, hogy be lehessen kalibrálni. Ez nem annyira tragikus, de azért engem eléggé idegesített és szokatlan lesz azoknak, akik már játszott helikopter-szimulátorral. A tréning missziónak semmi értelme a játékban, mivel semmiféle oktató beszéd nem hangzik el, és csak annyiban különbözik a rendes küldetéstõl, hogy senki nem lõ vissza ránk. Akiknek semmiféle tapasztalatuk sincs a helikopter szimulátorok területén, azok a legkönnyebben úgy tudják elsajátítani ezeket a tapasztalatokat, hogy beállnak a saját helikopterük mögé és megfigyeljik, hogyan repül és hogyan lövi le az ellenfelet.

Arról, hogy a készítõk szerint melyik oldalon kell harcolnunk, abból kitûnik, hogy a választhatók öt alakulat között négy NATO és egy orosz egység található. Mivel én mindig a "jók" oldalán szoktam állni, így természetesen most is a NATO-hoz csatlakoztam. Mivel az elsõ pár küldetés azzal telik, hogy mindenre lõnünk kell, ami mozog, nem árt megismerni, hogy mikor, mivel célszerû lõnünk. Az Apache fegyver arzenálja a következõkbõl áll: gépágyú, Hellfire, rakétavetõ, Sidewinder. A Sidewinder a légi célpontokat szedi le, igen nagy hatékonysággal. A rakétavetõhöz három robbanófej választható: a High Explosives (HE) a páncélozott csapatszállítók ellen, kiválóan alkalmazható, a másik kettõ a gyalogság és könnyen páncélozott jármûvek ellen hatásos. Mivel ezek nem irányítható rakéták, nagyon figyeljünk oda, hogy mire is lövünk. Ha biztosra akarunk menni, akkor a gépágyút és a Hellfire-t használjuk. Mivel az ellenség átlagos támadóalakulata jó pár T-72-bõl, légvédelmi ágyúkból, páncélozott csapatszállítókból és gyalogosokból áll ( akik nem vetik meg a levegõ-föld rakétákat ), öngyilkosság szembõl megtámadni õket. Fedezékbõl kezdjük õket lõni, majd néhány rakéta elindítása után menjünk odébb, mivel viszonozni fogják a tüzet. Elõször a légvédelmet iktassuk ki, majd ezután a vállról indítható rakétákkal felszerelt gyalogosokat. T-72-eket csak hátulról lehet a gépágyúval kilõni, mégpedig úgy, hogy a tartalék üzemanyagtartályokat célozzuk meg. Ezután a gyalogságot és a csapatszállítókat, már fél perc alatt el lehet intézni. Ahogy így leírtam elég könnyûnek hangzik, de koránt sem az. Mivel a logikusan és hibátlanul mûködõ AI igen jóra sikeredett. Az ellenség folyton mozgásban van, kihasználják a terep adta lehetõségeket és fedezékbe vonulnak, legyen az domb, fa, vagy éppen egy kilõtt jármû és emellett füstbombákat dobálnak, amitõl nem sok mindent látunk belõlük.

Azért javasoltam a repülési modellbõl a kezdõknek a könnyû szintet, mivel ilyenkor a bot és a kollektív nincsen kihatással a másikra. Ennek hatására a gép gyorsításkor nem veszít a magasságából és lassításkor nem kezd el emelkedni. Ez a talajközei repülésnél igen fontos, mivel legtöbbször a növényzet között kell repdesnünk, nehogy belelõjenek a hátsónkba egyet. Ebben az esetben igen fontos lehet még a "hold altitude", ekkor a gép mindi azon a magasságon fogja a helikopterünket tartani, mint amikor aktiváltuk ezt a funkciót. Ha ez a segédfunkció él, ne kapcsolgassunk a pilóta és a lövész kabinja között, mert ilyenkor kikapcsol ez a funkció és igen kellemetlen meglepetés érhet minket. A következõ segítõ funkció a "hoverhold" , ami által a gépünk át megy függõleges repülésbe. Ez a funkció csak meghatározott sebesség alatt használható, de ha a felsõ sebességhatár közelében vagyunk, akkor még elég sokat megyünk elõre, amíg függõlegesbe megyünk át. Ezért célszerû elõtte kicsit lefékezni a madarunkat.

A lövész kabinjából lehetõségünk van a gép irányítására, de ezt inkább csak közelharc esetén javaslom mindeninek. Ami itt igen fontos, az a célkeresõ használata, amin kicsinyíthetünk vagy nagyíthatunk, ezáltal a távoli célpontokat is meg tudjuk látni. Ha esetleg észrevennének bennünket, akkor a pilótát utasíthatjuk különbözõ manõverek végrehajtására ( fordulás, gyorsítás, oldalazzon, stb. ). Nyilvánvaló, hogy a pilóta a manõvereket a gép orrához viszonyítva fogja végrehajtani, ezért figyeljünk oda, hogy a keresõ merre is néz valójában és csak ezután adjuk ki a parancsot. Ezek a parancsok igen jól használhatóak a forró helyzetekben, sokszor az életünket menthetik meg. A játékban alkalmazott taktikai térlép látszólag ugyanolyan, mint a többi játékban. De a látszat csal , ugyanis ha átkapcsolunk a térképre, majd vissza a pilótafülkébe, hirtelen ráébredünk hogy már nem is arra megyünk, mint amerre eddig tartottunk.

Az automata pilóta kimaradt a játékból, mivel a helyét a taktikai térkép bekapcsolásakor aktiválódió robotpilóta vesz át. Ami a következõképpen mûködik: A bevetés elõtt megtervezhetjük a repülési útvonalát, illetve az egyes szakaszokra meghatározhatjuk a taktikai utasításokat ( milyen sebességgel repüljünk, repülési mód, elsõdleges célpont, stb. ). Ezután felszállunk és vagy az útvonal szerint megyünk, vagy nem. De mihelyst bekapcsoljuk a taktikai térképet, a gép átveszi a helikopter irányítását és megcélozza az aktív fordulópontot, a szakaszra kiadott taktikai utasítások szerint. Ez igen kellemetlen lehet akkor, ha egy ellenséges bázis közelébe vagyunk és éppen a fa mögött bujkálva figyeljük az ellenséges tevékenységet és a gép nekiindul, akkor aztán lõttek a meglepetés szerû támadásnak és persze nekünk is. Szerencsére az útvonal mellett, az elõbb említett összes taktikai elemet módosíthatjuk és megváltoztathatjuk annak megfelelõen, ahogy azt éppen szükségesnek látjuk. Miután megtörtént a módosítás a számítógép belekezd a módosításba, amit a térképem is figyelemmel kísérhetünk a szimbólumok mozgása által, vagy "szabad" nézetre váltva moziszerûen követhetjük az események változását.

A kisérõinkkel lehetõleg legyünk állandóan rádió-összekötetésben és lássuk el õket megfelelõ instrukciókkal. Mivel a kötelékünk tagjai csak a következõ fordulópontig követik a taktikai utasításokat, majd ha minden ellenséget elintéztek megállnak a fordulópontnál és várják az utasításunkat. Így ha nem figyelünk oda erre, könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy egyedül maradtunk. Ami igen zavaró a fordulópontok számozása: a gép egytõl indítja a számozást és egyre növekszik egészen hatig. A sisak kijelzõjén, viszont a számozás a hatostól indul és egyre csökken, amíg az egyet el nem éri. Arra figyeljünk oda, hogy ha nem a soron következõ fordulópontot aktiváljuk, akkor az elõtte lévõ összes törlõdik és egyenes az aktív fordulópont felé fogjuk venni az irányt. Ez elõbb elkövetett magyarázat talán egy kicsit bonyolultnak tûnik, de aki megnézi a játékot az hasznosnak ítéli majd meg.

A környezetet egész jól elkészítették, még akkor is ha a növények két egymásra merõlegesen álló síkból állnak. Az idõjárási tényezõk közül mindenmegtalálható: napsütés, esõ, köd, sötétség, ráadásul a fényhatások mindezekhez tökéletesen illenek. Amikor tüzérségi segítséget kérünk a 155 mm-es lövegek olyan össztüzet zúdítanak az általunk megadott koordinátákra, hogy még a föld is beleremeg. Ha teheti, próbálja ki mindenki, bár én a voksomat az Enemy Engaged: Comanche vs. Hokum mellet teszem le.