A játék folytatása, a tavalyi évben megjelent Apache vs. Havocnak. Ezúttal a történet az amerikai - orosz konfliktusról szól, ahol mind az orosz, és mind az amerikai oldalról is élvezhetjük az elénk táruló kihívásokat. Az amerikai oldalon a legújabb RAH-66 Comanche-ot és az orosz oldalon pedig a Kamkov Ka-52 Hokum B-t repülhetjük a küldetések alatt. Bármelyikkel is repüljünk, a küldetések alatt szépszámmal akadnak majd ellenfeleink, amelyek magukba foglalják a katonákat, különféle páncélozott jármûveket, a tankokat és repülõket.

A szimulátorok egyik legkényesebb pontja, az irányított jármû irányíthatósága. Az Interneten sok helyen az írják róla, hogy jelenleg ennek a szimulátornak a legrealisztikusbab a modellje. Ebben én nem igazán tudok véleményt mondani, mivel sohasem vezettem igazi helikoptert, de annyi bizonyos, hogy joystick nélkül meg se próbáljunk vele játszani. Az irányításhoz hozzá kell szokni, szóval nem árt a légi harc fortélyait kitanulni mielõtt az éles küldetésbe belefognánk. Persze a fejlesztõk engedékenyek voltak a játékosokhoz és könnyítõ opciót és beleraktak a játékba, azoknak akiknek erre nincs szükségük erre, néhány további opcióval teljesen valósághûvé tehetik az irányítást. Mivel ez egy "suvey" szimulátor - ez azt jelenti, hogy a játékban több géptípust tudunk irányítani -, a helikopterek mûszerei és azok funkciói megegyeznek. El tudjuk forgatni, mind a pilóta, mind a navigátor helyén szemszögét, ezáltal mind a két munkahely monitorjait be tudjuk állítani külön-külön funkciókra. A mûszerekbe se tudunk belekeveredni, ugyanis mind a két géptípus színes MFD-ket használ, FLIR, az LLTV, a radartérképek és a repülési adatok megjelenítésére. A mûszerek kezelésére két opció létezik: egy könnyített és egy valósághû. A valósághû opció igazi kihívást jelent mindenkinek, ha valaki szeretné a játékot élvezetessé tenni ezt a módot válassza. ( nem beszélve arról, hogy ebben a módban sokkal jobb eredményeket lehet elérni. ) Az amerikai oldalon a fõ fegyverzetünk a Hellfire és a Stinger rakéta lesz, az orosz oldalon pedig az Igla és Vikhr, amelyeken kívül lehetõségünk van nem irányított rakéták használatára is.

Mivel mindegyik helikopter irányításához "eredetileg" két ember szükséges: a pilóta és a navigátor és persze mi csak egyedül vagyunk, ezért a gép besegít nekünk a célpont kiválasztásban és a rakéta elhárításban. A kötelékünk pilótáinak intelligenciája igen jól sikerül, szinte bármilyen célpontot képesek megsémisíteni, az egyetlen idegesítõ "hibájuk", hogy nem tudnak pontosan követni bennünket, így egy éles fordulónál szépen összeütközünk velük. Az ellenfeleink mesterséges intelligenciáját sem szabad lebecsülni, akik közül a gyalogság a legveszélyesebb ránk nézve, mivel ha nem figyelünk rakétáikkal pillanatok alatt elintéznek bennünket. A játék menüjében a következõ repülési módok közül tudunk választani: Free Flight, szabad repülés, ami kiválóan alkalmas a helikopter irányításának és kezelésének elsajátítására. ( igazából ez szándékozik helyettesíteni a tréning missziókat, ami pedig elég jól jött volna.), Multiplayer, ahol Interneten és helyi hálózaton tudunk egymás ellen harcolni, Skirmish, ahol rövid csatákat tudunk megvívni, Campaign, ahol három helyszínen tudjuk megvívni a teljes csatát, különbözõ küldetéseken keresztül. Ebben az opcióban a felajánlott küldetések típusát szabadon határozzuk meg ( felderítés, légi harc, stb. ). Aminek aztán az eredménye befolyásolja a hadjárat kimenetelét. A repülés közben folyamatosan értesülünk a körülöttünk zajló eseményekrõl, láthatjuk a bombázókat, amint fel illetve szállnak a kifutópályán, vagy egy tisztáson vívott hatalmas tankcsatát. Tehát az egész terep él és mozog körülöttünk, akárcsak a valóságban. Ha lelõnek bennünket nem kell megijednünk, ugyanis nincsen vége a játéknak, csupán a kudarc után sokkal nehezebb lesz befejezni a hadjáratot. Ha viszont a küldetésünket sikeresen teljesítettük, akkor kitüntetést kapunk, vagy elõléptetnek bennünket. Érdekesség, amit az Interneten olvastam: ha felinstalláljuk a játék elõzõ részét, a Apache vs. Havoc-t, akkor négy gépen teljesíthetjük a küldetéseket.

Essék szó a játékban használatos repülési szabályokról. Lehetõleg ne repüljünk a városok fölé bármennyire is szeretnénk gyönyörködni benne, ugyanis általában hemzsegnek a rakétával felszerelt katonáktól. Használjuk a "Stealh", vagy lopakodás módot, repüljünk becsukott fegyverkamrákkal, ha felderítõ küldetésben vagyunk, akkor ne vigyünk magunkkal olyan kisérõket, akik nem tudnak lopakodni és ne használjunk külsõ szárnyakat a helikopteren. Repüljünk mindig alacsonyan, hogy ki tudjuk használni a terep adta lehetõségeket és elrejtõzzünk az ellenséges radarok elõl. Mivel rakétáink kopogás nélkül kinyitnak bármilyen ajtót 6 km-rõl, ezért ennél soha ne repüljünk közelebb az ellenséges célponthoz. Ha rakétát lõnek ki ránk, akkor forduljunk szembe vele, majd kapcsoljunk teljes sebességre, az utolsó pillanatban infra, vagy radar csali és élesen váltsunk irányt bal illetve jobbra, vagy emelkedjünk. Okosan használjuk ki, hogy nem csak mi vagyunk egyedül a csatatéren, ezért bátran küldjük elõre a wingmen-einket, vagy kérjük a tüzérség segítségét. Az ilyen játékokban sok vita szokott lenni azon, hogy a két repülhetõ géptípus közül melyik is a jobb. Megnyugtatok mindenkit, teljesen mindegy, hogy melyik géppel szállunk harcba csak az ügyességünkön fog múlni minden. A Commanche egyik elõnye, hogy rendelkezik lopakodó képességgel és a másik pedig az orrába szerelt forgatható gépágyú, ellentétben a Hokum-mal, ahol a gépágyú a pilótafülkétõl balra van felszerelve. Így ha jobbról támadják meg, akkor szembe kell fordulnia a támadó géppel, ahhoz hogy használni tudja ellene a gépágyúját. Ezt a kis hátrányát kompenzálja a jobb manõverezési képessége és a nagyobb sebessége. Ha esetleg ez a kiváló manõverezési képesség és a több száz kiló páncél se tud megóvni a bajtól, akkor még mindig ott van az utolsó mentõöv, az egyedül álló katapultálási képesség, amelyre csak a Hokum képes...

Az elsõ dolog amit észrevettem a játék indítása után a gyönyörûen kidolgozott menün, igazi profi munka. A menüpontok jól szervezettek és jól használhatóak. Se nem túl sok, se nem túl evés pont ennyi kel, egyszóval ideális. Ez egyébként az egész játék kezelõfelületére is igaz, nem csak a fõmenüre: bármelyik képernyõn is legyünk, valamelyik hadjárat alatt, a térképezõ ikonok, az opciók, a küldetéskijelölõ gombok mind a helyükön vannak. A mesteri grafikai tervezés akkor látszik igazán, ha megnézzük a pilótafülkét. A kamera mozgatása során azt látjuk, amit ténye a szemünkkel látnák ha ott ülnénk valójában, ugyanis a kamera a fejünk helyén van. Ami igazán megdöbbentet, hogy amikor mozgattam a gázkart, a pedálokat, vagy a botkormányt, vagy egyszerre mindhármat, a képernyõn a pilótám lába és keze szinkronban mozgott vele együtt. A tervezõk a pilótafülkén is nagyszerû munkát végeztek, mivel minden mûszer megfelelõ helyen ezért repülés közben is könnyen leolvashatóak róluk az adatok.

Az orosz csodáról viszont ez nem mondható el, ugyanis a kaninttetõtõl szinte alig lehet kilátni. A játékban ez könnyen kivédhetõ, ha kikapcsoljuk a kabint, de valóságban nem igazán tudom, hogy mit lát a pilóta abból, ami körülötte történik. A terepen minden megtalálható objektum nagyon részletesen van textúrázva és megfelelõ polygonszámmal rendelkezik. Hatalmas városok terülnek el mindenfele, amik nem csak találomra lettek elhelyezve, hanem pontosan ott vannak, ahol a valóságban és léteznek. A különféle robbanások rendkívül élethûek, még az infra és a radar csali kidobása is aprólékosan ki van dolgozva. Nem beszélve a különféle idõjárási effektusokról: az esõ és a köd. A navigátor állandóan mozog a repülés közben, hol a radarral babrál, hol a gombokat nyomogatja. Még egy különlegességet meg kell, hogy említsek: a pilóta és a navigátor arcát ki lehet cserélni akár a sajátunkéra is. A program 640x480-as felbontástól 1600x1200-as felbontásig fut 16 illetve 32 bit-en. A gépigényrõl csak annyit, hogy 800x600-s felbontásban egy 400-as Celeronon folyamatosan fut. A hangeffektusok is nagyszerûen sikerültek, ebbe beletarozik a rádióhang a robbanás, a rotorhang, a tüzelés effektje. Ezáltal teljesen olyan hatást kelt a játék, mintha tényleg a csata kellõs közepén lennénk. A CD-rõl megszólaló zene is remekül sikerült, ha bár csak a küldetés sikeres teljesítése után élvezhetjük, mivel játék közbe nincsen semmiféle zene.

Összefoglalva a játék grafikája, hangulata és játszhatósága, véleményem szerint, messze a legjobb a kategóriáján belül. A szimulátorok szerelmesei semmiképpen ne hagyják ki...