" A Fehér toronyban tarózkodunk, ahová egy bérgyilkos tör be, elrabolja az apácák által õrzött varázstárgyat és a menekülése közben rengeteg nõvért megöl. Mivel a támadás képtelen lett volna egyedül végrehajtani, ezért valószínû, hogy belülrõl kapott segítséget. Napvilágra kerül, hogy létezik egy belsõ szekta, amely éveken át a Sötét Urat szolgálta. Ez a szekta most szeretné átvenni a Torony feletti uralmat és a segítségért cserébe a gonosz kezére játsszák a Toronyban õrzött két pecsétet. Összesen négy ilyen pecsét létezik, amelyek segítségével a Sötét Urat ki lehet szabadítani a börtönébõl. A Torony vezetõje minket biz meg azzal a feladattal, hogy szerezzük vissza az elrabolt pecséteket. Nincs választásunk, így hát követnünk kell a bérgyilkost a hegyekbe..."

A Wheel of Time már nagyon régóta izgalomban tartja az akciójátékokat kedvelõ embereket. A játékról rengeteg hír terjengett a levegõben , de igazából senki sem tudta megmondani, hogy melyik stílushoz áll a legközelebb. A játék tulajdonképpen három játékstílust ötvöz egybe: az Arena Match a deathmatch partikhoz áll a legközelebb. A Citadel Game a stratégiai játékokhoz hasonlít, mivel itt minden játékos kap egy Kastélyt + egy pecsétet, amit meg kell védenie. A játék végén az gyõz akinek sikerül mind a négy pecsétet összegyûjtenie. A harmadik játéktípust a Singe Player mód tartalmazza, ami nem más, mint egy kalandjáték. A programban 18 küldetésben tárul fel elõttünk a csodálatos mese, amely alapjaiban különbözik a hagyományos szerepjáték "sablonoktól". A Wheel of Time világa sokkal komorabb és a rengeteg halott miatt nincs is pozitív hangulata.

A játék tulajdonképpen, egy vérbeli FPS, csakhogy itt nincsenek kézifegyverek. A fegyvereink ezúttal a támadó és védekezõ varázslatok egész arzenálja. A mágia alkalmazása eltér a fantasy birodalomban megszokottól, ahol a mágusok channelezéssel, a testükön keresztül gyûjtik be a kasztoláshoz szükséges energiát és a megfelelõ varázsszavak kimondásával hozzák létre a varázslatot. Ezzel szemben a Wheel of Time világában erre a megoldásra, csak a legnagyobb mágusok képesek. A "nagytöbbség" a legendák korából hátramaradt varázstárgyak által nyújtott lehetõségeket aknázzák ki. Ezekbõl több, mint 40 féle varázstárgy áll a rendelkezésünk. A történet során egyre erõsebb varázstárgyakat találunk, de ezekre szükségünk is lesz, mivel iszonyúan kemény ellenfelek áradata zúdul ránk a késõbbi pályákon. Az ellenfeleink nagy része a szörnyekbõl áll, akik sajnos elég magas intelligenciával rendelkeznek. A legtöbbször ez úgy nyilvánul meg, hogy egyszerûen ellépnek a varázslatok elõl és amikor támadnak, akkor elõször a távolsági fegyvereiket használják. Közelharcba csakis akkor bocsátkoznak, ha már nagyon közel kerültünk egymáshoz. Az NPC-k viselkedési módja is magas intelligenciára vall. A Fehér Torony õrei például meglepõ szervezettséggel próbálják visszaverni a támadó hordákat, persze nélkülünk esélyük sincs rá, hogy sikerüljön nekik. A küldetések változatosságára egy rossz szavunk sem lehet. Általában egy feladatot kell teljesítenünk, így nem kell kiirtanunk minden ellenfelet az adott pályán. Minden küldetés elõtt a program ismerteti azokat a feladatokat, amiket teljesítenünk kell, ahhoz hogy a pályát sikeresen be tudjuk fejezni. Nekem legjobban az a pálya tetszett, ahol egy kísértetvárosban kellett feltartanom a támadó lényeket egészen hajnalig. Az Unreal ismerõknek nem lesz gondjuk az irányítással, mivel ugyanarra a rendszerre épül. Összesen nyolc varázslattípus közül választhatunk, amelyek további részekre bomlanak.

A játékban összesen 40 féle varázstárgy (ter'anglear) áll a rendelkezésünkre, amely által a program játékmenete megunhatatlanná válik. Ezeket nem részletezem ki, mivel a programban lehetõségünk van legfontosabb tulajdonságaik megtekintésére, ha lenyomjuk az F2 billentyût a varázslat használatakor. Ezek között szinte mindenféle támadó és védekezõ mágiát megtalálhatunk. A varázslatok egyik érdekessége, hogy minél erõsebbet használunk, annál több idõre van szükségünk ahhoz, hogy el kezdjen hatni. Ezzel lehetõséget biztosítva az ellenfelünknek arra, hogy megtegye a megfelelõ óvintézkedéseket, vagyis a támadó spell ellenszerének az aktiválását. Az elõbb leírtak a védõvarázslatok esetében is igazak: minél erõsebb a védõvarázs, annál rövidebb ideig tart. A varázslatok közül az egyik leglátványosabb a más sokak által ismert tûzlabda, amely a Wheel of Time-ban másképpen viselkedik, mint ahogy az megszokhattuk. Ugyanis a programban a spell használatakor egy tûzrög repül ki a kezeink közül, amely amikor célba ér, akkor apró darabokra freccsen szét és mindent szétéget a közelében. Ez a hatás a becsapódás után több másodpercig látható, mivel füstölgõ maradványok "díszítik" a robbanás helyszínét. A nyomkövetõ lövedék még ennél is hatásosabb. Ezzel elég a célpont közelébe lõni és máris követni kezdi a célt. Elõször szépen lassan indul el, majd egyre gyorsuló tempóval követni kezdi a célpontot egészen addig, amíg el nem találja... Azért ennek ne örüljünk annyira, mivel ha ellenfelünknek visszaverõ varázspajzsa van, akkor mi kerülünk igen csak kellemetlen helyzetbe, mivel ez a védõmágia minden varázslatot visszaküld a varázslójára.

Szerencsére a játék nemcsak a hagyományos ellenfélirtásra épül, mivel elég nagy hangsúlyt kapnak a különféle fejtörõk. Ezeket rendszerint valamilyen különleges varázslat használatával tudjuk megoldani. Éppen ezért a végigjátszáshoz nélkülözhetetlen ter'angrealok újratermelõdnek, ha esetleg már elhasználtuk volna õket. Egyébként könnyû õket felismerni, mivel kék aura veszi körül valamennyit.

A játszható négy karakter ( csak a Multi-Player részben, a Single-Player módban csak Elayna bõrébe bújhatunk bele) a játék négy frakcióját személyesíti meg, akik folyamatosan harcban állnak egymással.

Elayna: Õ képviseli a játékban a jót. Egy gyönyörû fiatal nõ, aki szembeszáll a gonosszal. Nem képes a channellezésre így soha nem kaphat magas pozíciót a nõvérek között. A történet során minden kiderül róla, egyértelmûen õ a legszimpatikusabb karakter.

Leader of the Children of Light: Egy keresztény inkvizítor, aki minden mágiával kapcsolatot cselekményt elutasít, éppen ezért a varázstudókat a Sötét Úr szolgáinak tekinti. Különösen gyûlöli az Aes Sedai nõvéreket, ezért minden alkalmat megragad arra, hogy boszorkányság vádjával a kínpadra küldje õket.

The Hound: A játékban õ a legrejtélyesebb szereplõ, mivel soha nem lehet tudni, hogy melyik oldalon áll. Egy bérgyilkos testében született újjá a kísértetváros mélyén. A Sötét Úrnál nagyobb hatalmat szolgál, szeret a háttérben maradni, onnan manipulálja a szereplõket.

Ishamael, The Forsaken: A Sötét Úr legerõsebb szolgája. A négy pecsét megszerzésével szeretné megtörni az urát fogvatató varázslatot. Éveken át készült erre a pillanatra, most eljött az ideje...

A játék nem szenved a hangulat hiányától. Abba a játékkategóriába tartozik, amiket nem szabad éjszaka, sötétben játszani azoknak, akik egy kicsit is ijedõsek, mivel számukra felettébb nagy a szívroham veszélye. Igen félelmetes a kísérteties helyeken kóborolni, errõl a kisérteties hatásról gondoskodnak a falak között visszaverõdõ nyögések, sejtelmes hangok, ijesztõ sikolyok. A játék zenéje igen jól sikerült, teljesen a környezetbe illik a kelta és a középkori zene ötvözése... A Wheel of Time egy módosított Unreal motort használ. Ennek van egy jó oldala és van egy rossz. A jó oldala, hogy a külsõ terek nagyon szépen el lehet vele készíteni. A rossz oldala: a kielégíthetetlen gépigény, amit gondolom nem kell tovább ecsetelnem. A játék grafikai szempontból csaknem teljesen lenyûgözõ. A merész felfedezõket hihetetlen nagyságú terek, komor tárnák, látványos vízesések várják, akik néha el fognak feledkezni a küldetésekrõl, mivel a tájban gyönyörködnek. A gyönyörû, majd egy órányi renderelt animáció kiemelt figyelmet érdemel, amelybõl megérthetjük a történetet. Ami nagyon nem tetszett, az a szörnyek animációja: sután ugrálnak és nevetségesen futnak, ami elég "igénytelen" megoldásnak látszik...