A Csillagok háborúja kapcsán megjelent a második, igazán stratégiai játéknak mondható program: a Force Commander. A programban a lázadók és a birodalom közötti összecsapásra épül minden.

A Lucas Arts, - ahogy azt már megszokhattuk tõlük - persze megint rakott egy egyfajta pluszt a játékba, valami olyat, ami sehol máshol nincs, és ezzel igazán egyedivé teszi a játékot. A játék szabályrendszere nem hasonlít az eddigi valós-idejû stratégiai játékokéra. A programban semmit sem tudunk építeni, mivel mindent úgy szállítanak le nekünk a bolygó felszínére és ez nem pénzbe kerül, hanem parancsnoki pontba. Ez még nem lenne igazán újdonság, mivel ez az eset elég sok játékban megtalálható. Ami igazán különlegessé teszik a programot, hogy az új épületek és egységek szállításához, az épületek javításához ,vagy a fejlesztéshez a parancsnoki pontot, nem a terület elfoglalásáért, vagy megtartásáért kapjuk, hanem az ellenfélre mért csapások mennyisége alapján osztogatja. Ez azt jelenti, hogy ha a csapataink elpusztítanak egy ellenséges egységet, akkor a parancsnoki pontjaink száma - ezáltal a költekezési lehetõségünk - némileg növekedni fog. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha elvesztünk egy csatát, akkor máris befejezhetjük a játékot, mivel a program szabályrendszere elég jól ki lett dolgozva, ezáltal csak temérdek csata elvesztése után kezdhetjük elõlrõl a pályát. Ha egy csatát vesztünk el, akkor csak nehezebb lesz a további támadások leküzdésének esélye, de nem lehetetlen. Ezenkívül a csatában sikeresen részvevõ egységeink tapasztalati pontokat kapnak. Így veterán egységeinknek a páncélzata, a tûzereje, és a gyorsasága sokkal nagyobb, mint azoknak a "zöldfülû" egységeinknek, akik meg egyetlen csatában sem vettek részt. Az egységeink egy másodlagos fegyverzettel is rendelkeznek, ilyen például a gyalogosainknál a kábító lövedékek, amelyek igen nagyhatékonysággal képesek a lázadó egységeket harcképtelenné tenni, vagy éppen a lépegetõink ágyúi, amelyek a légi támadás elhárítására is kiválóan alkalmasak. Ezeket a képességeket nem árt ha hamar megtanuljuk, mivel a gép már a kezdetektõl fogva elõszeretettel alkalmazza õket.

Az egyes pályákat összekötõ animációk - ahogy azt már megszokhattuk Lucas Arts-tól - gyönyörûen rendereltek. A Birodalom oldalán álló fõszereplõnk egész életét elmagyarázó történet nagyon jóra sikeredett. A játék történeté többé-kevésbé a trilógiából megismert történelmi alapokra épül. Például a küldetés elején, mi vagyunk akik nem találják meg a két droidot, amelyek közül az egyik (R2-D2), az elsõ halálcsillag terveit rejti a memóriájában. Azért szerencsére a "piszkosabb munkákat" nem nekünk kell elvégezni, ide értem Luke SkyWalker nevelõszüleinek (Owen bácsi és Beru néni) a meggyilkolását... A játékban megjelenõ apróságok, mint például a Jaba tábor mellet elszáguldó Pod-Racerek, ami nem más mint díszlet, mindig is elõbbre fogják helyezni a programot a nála szebb és a játékszempontból is jobb programoknál.

A játéktér elég jól kidolgozott, ahhoz képest, hogy 3D-ben van lettek megvalósítva, mind az egységek és mind a terep. Azt viszont nem igazán értem, hogy a zenét ( a megszokott csillagok háborújáét) mért kellet lecserélni egy modern feldolgozásra. (Számomra kifejezetten zavaró volt, hogy a megszokott lágy vonósok helyett, egy basszusgitár viszi a prímet). A játék menüje viszont eléggé borzalmasan, akarom mondani elég puritán módon lett kivitelezve.

A játékban észre lehet venni, amit a filmben nem volt annyira feltûnõ. Mégpedig azt, hogy a lázadok haderejébõl csak a légierõ ismeretes, ellentétben a birodalmi erõvel, ahol mind a földi és mind légi haderõ megfelelõen ki van dolgozva. A játékban persze megtalálhatóak a felkelõk szárazföldi jármûvei is, csak ezek ez elõbb említett okból nem igazán lesznek ismerõsek. Szerencsére a fejlesztõk meg sem próbálták, hogy a birodalmi gépeknek legyen meg a megfelelõ párja a felkelõk oldalán. Ezáltal az ellenséges haderõk egységei se kinézet, se használhatóság terén nem egyeznek meg egymással. A játékbeli viszonyok ennek ellenére kiegyensúlyozottak, mivel a birodalom vastagon páncélozott, ezáltal lassú jármûveivel szemben a lázadók gyors és pajzzsal védett tankjai állnak szembe. Akárcsak a filmben (kivéve az elsõ részt), a programból teljesen hiányoznak a vízi jármûvek, annál az egyszerû oknál fogva, hogy sehol sem található víz a pályán. A fejlesztõk ügyesen "erõszakolták ki" a gyalogosok használatának kötelezõségét. Ugyanis csakis a gyalogosok tudják védeni az épületeinket, a lövegtornyaikat és csak õk tudják elfoglalni az ellenséges épületeket. Az egységeink csak együtt képesek igazán ütõképes csapatot alkotni.

A katonák viselkedési módját a passzívtól az agresszívig lehet állítani. Így például egy adott szakaszon õrjáratozó csapat, önállóan és azonnal tud reagálni az ellenséges csapatok támadása esetén. A legtöbb program esetében a fegyverek hatótávolsága a következõképpen van megoldva: a közvetlen célzású fegyverekkel nincsen semmiféle gond, ezek ugyanis csak kis hatótávolságon belül tudnak lõni; a nagyobb hatótávolságú, de még közvetlen célzású fegyverek esetében, pedig a látótávolságuk határozza meg, hogy milyen messze is tudnak ellõni. Ennél a pontnál általában be is szokott fejezõdni a fegyverek arzenálja, mivel a közvetett - a látótávolságon kívülre - tüzelésû fegyvereket szép csendben elsumákolják. A Force Commanderben ez is meg van oldva: mivel a játékban nem lehet építeni nagy hatótávolságú radart, ezért az ilyen fegyverekkel való célzáshoz közvetlen felderítésre van szükség. Ha ez megvan, akkor a tüzérségünk igen pontosan, igen messze és hatalmas rombolóerõvel képes a felderített és kijelölt célpontot lõni.

A multiplayer mód, ahogy azt el lehet várni tõle, sokféle hálózati módot ismer, amiben az egymás elleni küzdelem, a kooperatív mód és a játékosok közötti kommunikáció megvan oldva.Összesen ennyi jót lehet elmondani róla. A multiplayar mód hiányosságai: maximálisan négy játékos szám, ami nem igazán tesz lehetõvé, hogy igazán csapatba szervezõdve alázzuk meg az ellenfelet. A játék AI-jével egy kis gond van: látszólag elég jól mûködik, maximálisan kihasználja az egységek másodlagos funkcióit, de egy idõ után teljesen kiismerhetõ, ami által semmi perc alatt el lehet intézni õket, ezért a játék egy kicsit unalmassá válik tõle.

Véleményem szerint a program egész jó, ha leszámítjuk a hibáit és a néha "beakadó" egységeket , de azért ennél sokkal többet is ki lehetett volna hozni belõle...