A múlt - melynek egyes darabjait a sivatag borította õsi város - Khar-Toba - átkutatása során sikerült a helyükre illesztenünk - nem hagyta nyugodni népünket. A tudat, hogy valahol-valamikor õseink máshol - egy gazdagabb világon - éltek, közel a galaxis centrumához, felkorbácsolta mindenki képzeletét. Szerettünk volna visszatérni, magunk mögött hagyni ezt a sivatagos bolygót, hosszú számûzetésünk helyét. A lehetõségeink azonban korlátozottak. Az orbitális dokkban veszteglõ hatalmas anyahajó - népünk elsõ csillaghajója - elnyelte a Kharak és a bolygót övezõ törmelékgyûrû stratégiailag fontos nyersanyagainak nagy részét. Kapacitása azonban így is elenyészõ. 600 000 értelmes lény a 300 millióból, ennyien vághatnak neki hibernálva a 35 000 fényévnyi útnak az igazság és népünk jövõje felé. A közel 250 éven keresztül tartó tudományos és ipari fejlõdés - melynek célja a csillagokhoz vezetõ út megnyitása volt – itt, a Kharakon, a végéhez ért. Folytatódni - reményeink szerint – a hazafelé vezetõ úton és õsi otthonunkon, a Hiigarán fog.

1.Kharak System

A dokkban veszteglõ anyahajó és legénysége felkészült mindenre, ami a józanész határain belül várhat rájuk. Nem voltak benne biztosak, várják-e õket mások, túl az általuk ismert bolygórendszer határain. Nem voltak benne biztosak, hogy akarnak-e egy ilyen találkozást. Végül is az õsök nem ok nélkül hagyták el a Hiigarát, bár magát az okot nem ismerték. Minden alrendszert kipróbáltak már, kivéve a legfontosabbat, a hiperhajtómûvet. A hat kriotank, belsejükben a 600 000 áttelepülõvel, a dokktól távol lebegett az ûrben. Az elsõ és egyetlen próbaútra oktalanság lett volna magukkal vinni õket.

A szonda érzékelõi által közvetített képet megpillantva kellett átértékelnünk a biztonságunkról alkotott elképzeléseinket. Az ellátóhajóból csak a hajóorr és a törzs egy része maradt épségben. A néhány nagyobb belsõ modul kivételével a hajótörzs többi része szétszóródott az ûrben. Az orr páncéllemezeit nehézfegyver találatok csipkézték ki. Néhány pillanattal késõbb a támadók is láthatóvá váltak. Az anyahajónk és a roncsok közötti távolságot pillanatok alatt megtették, elképesztõ sebességgel mozogtak. A begyûjtõnknek és kutatóhajónknak szerencséje volt, a szonda elindulását követõen jó 10 kilométerrel hátrébb rendelte õket a parancsnokság így a támadók teljes dühe az anyahajóra összpontosult. Bizonytalanok voltunk, az anyahajó fegyverzete és páncélzata nagyságrendekkel volt nagyobb, mint bármilyen más eddig megépített harci egységé, azonban az ellátó hajó végzetét látva nem voltunk biztosak abban, elegendõ lesz-e a túléléshez. Lehet, hogy utunk véget ér mielõtt igazából elkezdõdhetett volna. A közel két percen át tartó harc során kiderült, most nem kell aggódnunk. A támadók gyorsak voltak, de a fegyvereik gyengék voltak a páncélzat áttöréséhez. A korvettek próbálkoztak ugyan nagyobb fegyverekkel is - nekünk elsõre valamiféle rakétának vagy plazma bombának tûntek -, a végkifejlet azonban nem lehetett kétséges. Elõször a vadászaik véreztek el, azután a két korvett. Az anyahajó saját flottája ki sem állt a dokkból, nem volt rájuk szükség.

Miután az utolsó robbanás felhõje is szétoszlott és a kedélyek is lecsillapodtak elkezdtük az egyik vontató korvett felkészítését. Át kellett nézni a roncsokat az esetleges túlélõk és Khar-Selim adatrögzítõje végett. A Flotta Parancsnokság reménykedett benne, hogy a hajó legénysége megkísérelte a kapcsolatfelvételt az idegenekkel mielõtt végzetük beteljesedett. Talán néhány kérdésre választ kapunk a történtekkel kapcsolatban. Okulva a történtekbõl a vontatót elkísérte az anyahajó öt nehéz korvettje biztos, ami biztos alapon. Az odafelé vezetõ út eseménytelenül telt el. Az ellenségnek a nyomát sem láttuk. Aggódtunk a vontató és legénysége miatt. A gyenge páncélzat és a védelmi fegyverek hiánya megpecsételné sorsukat egy összecsapásban.

Úton a kutatócsapat.

A roncsok közelrõl még lehangolóbb látványt nyújtottak, mint a szonda kameráin keresztül. Amíg a vontató rácsatlakozott a roncsra, a korvettek átrepültek a túloldalra, esetleges használható tárgyak után kutatva. Közben jelentés érkezett a kutatócsapattól. Már csak az adatrögzítõt kell kiemelniük és mehetünk, az esetleges túlélõkrõl lemondtak. Túl sok idõ telt el, az ûrruháik oxigén készlete már régen kimerült.  A rögzítõ kiemelése közben kaptuk az információt az anyahajó hírszerzõitõl. Az elõzõ támadók irányvektorán újabb banditák érkeztek a területre. Az elsõ csapást a mentõcsapat fogja kapni. Mire a vonató végzett feladatával a támadók látótávolságba értek. A korvettjeink egy laza X alakzatot vettek fel nem sokkal a vontató mögött

Elsõ vér. A Khar-Selim roncsai.

Csupán annyira maradtak le, hogy a vizuális kontaktust ne veszítsék el az adatrögzítõvel menekülõ hajóval. Sikerült meglepetést szerezni az ellenséges vadászoknak. Úgy tûnik, a korvettek képesek akármilyen pozícióban repülni és tüzelni a tényleges menetiránytól függetlenül. Amíg azon vacakoltak, hogy a vontatóra vagy a kíséretre vessék magukat, a korvettjeink ledarálták õket. A harmadik hullám az anyahajó mellett ért utól minket, itt már csak arra kellett ügyelni, hogy a dokkoláshoz lassító vontatót ne érje közvetlen támadás. Az anyahajó ágyúival megtámogatva ez már nem volt különösebb probléma. A néhány megmaradt túlélõ csoportba verõdve menekült el a csata színhelyérõl. Ez a nap a miénk volt. Az adatrögzítõ tartalmát átvizsgálva tanúi lehettünk a Khar-Selim utolsó perceinek. A célkoordinátákig az eljutással nem volt probléma, már csak az unalmas várakozás volt hátra az érkezésünkig, majd a hiperugrás vissza a Kharakig. A hirtelen felbukkanó idegen hajók azonban mindent megváltoztattak. A kapcsolat-felvételi kísérletre válaszul csak ágyútüzet kaptak, a támadók esélyt sem hagytak a menekülésre. Nem tudjuk, kik lehettek, de eddigi tapasztalataink alapján kérlelhetetlenül ellenségesek más civilizációkkal szemben. Valószínûleg nekik is van valamiféle anyahajójuk a közelben. A mérnökeink elképzelhetetlennek tartják, hogy az ilyen kisméretû gépeknek saját hiperhajtómûvük legyen. Bár az is lehet, hogy tévednek. A végeredmény szempontjából mindegy, mindkét esetben bajban vagyunk.

3. Return to Kharak

Tekintve, hogy az elsõ hajó a vizsgálatok elvégzése után már nem volt bevethetõ állapotban (a mérnökök néha ritka barbárok tudnak lenni) a tesztrepülésekhez a második példány nagyon is jól jött. Az idegen hajót szétszedve kezünkbe került annak adatrögzítõje is. A rögzített felvételekbõl összeállíthattuk és végignézhettük a Kharak pusztulásának képsorait. Megrendítõ volt végignézni egy civilizáció pusztulását. Nem tudjuk, milyen fegyvert vetettek be a bolygó ellen, hatékonysága azonban félelmetes volt. Ennél nagyobb hatást a Flotta Parancsnokságra már csak a támadásban résztvevõ hajók méretei tettek. A flotta tisztjei nagy harci egységek építését követelték az anyahajó védelme érdekében a költségekre való tekintet nélkül.

A Kharak pusztulása

Körülbelül erre az idõszakra tehetõ Riif-Sa admirális nézeteinek egyeduralkodóvá válása és kizárólag nagy harci egységekbõl álló flotta megszervezésének elkezdése. Az elõzõ ugrás során begyûjtött, valamint az orbitális hajógyár roncsai közül kimentett használható nyersanyagok elegendõnek tûntek az elsõ lépések megtételéhez, egy kicsi, de ütõképes nehézfegyverzetû hajókból álló flotta létrehozásához. Miközben a vontatók begyûjtötték a másik négy kriotankot, a kutatóhajón az elfogott idegen hajóból nyert ismeretek alapján megtervezték a saját támadó fregattjainkat. Az elfogott idegen hajót nem zúztuk be, minden harcképes egységre szükségünk lesz.

Az utolsó túlélõk.

A vadászoknak, mint fegyvernemnek persze befellegzett a pilóták legnagyobb bánatára, többségük azért elzarándokolt az öntödébe és végignézte, ahogy a fázisbontó sor torka elnyeli a gépét. Egyedül tíz darab elfogóvadászt tartott meg a parancsnokság felderítési és közvetlen oltalmazási feladatokra. Hiába, még mindig ezek a leggyorsabb gépek a flottában az ilyen feladatok végrehajtásához. A meglevõ nyersanyagkészlet elosztása után az öntöde két támadó fregattot gyártott le az elfogott idegen hajó mellé. Az admirálisoknak egyelõre ennyivel kelettl beérniük. Az indulás elõtt még utoljára végignéztünk az elpusztított bolygón, amely az utóbbi néhány ezer évben az otthonunk volt. Ha túléljük az elõttünk álló utat, talán néhányan visszatérhetünk majd ide emlékezni és élni.

Kushan támadó fregattok. Melyik a kakukktojás?