Ez egy duál processzoros alaplap.

Egyre nagyobb és nagyobb teljesítményû számítógépek kerülnek piacra. Természetesen az újdonságok iránt nagy az érdeklõdés, azonban ezek ára kezdetben meglehetõsen borsos (lásd P4). Ha nem az a cél, hogy a játékok gyorsan fussanak, hanem más számításigényes dolgot kell sûrûn elvégezni (tömörítés, renderelés stb.), akkor ha megengedhetjük magunknak célszerû kétprocesszoros gépet használni. Ehhez azonban olyan operációs rendszerre van szükség mely támogatja a többprocesszoros üzemmódot (Windows2000, NT4, Linux stb.) . Ezeket az operációsrendszereket nem arra tervezték, hogy a játékokat futtassunk, éppen ezért nagyon sok el sem indul. Természetesen van olyan játék is, mely kihasználja a több processzor által nyújtott lehetõségeket, errõl a második részben lesz még szó.

Az ABIT VP6-os alaplapja két maximum 1GHz-es processzor befogadására alkalmas. (De csak PIII-as processzorokat helyezhetünk be, mert a celeron2-es processzorok esetén gyárilag gondoskodtak arról, hogy ne menjenek duálban.). De ez nem azt jelenti, hogy maximum 1GHz-et hozhatunk ki darabonkét a processzorokból, tuningolni egészen 1424MHz-ig lehet. Vagy BIOS frissítéssel tovább. Ha pl. két PIII 1000MHz-es processzort helyezünk az alaplapba, akkor nagyjából egy egyprocesszoros P4 1.5GHz-es teljesítményét kapjuk. Ha megvizsgáljuk, hogy melyik konfiguráció gazdaságosabb, akkor alig olcsóbb egy kétprocesszoros gép, mint az egy P4 1.5GHz-es CPU-val szerelt másik PC. De most nem P4-es tesztjérõl lesz szó (arra még várni kell kb. 2 hetet) hanem megpróbálom bemutatni a VP6-os tudását.

Tesztelés céljából a következõ konfigurációt állítottam össze:

Abit VP6, PIII 800MHz/133MHz FSB, 256M 6ns-os RAM, IBM DLTA-307045 46G winchester (7200prm ATA 100), FOP32, ASUS 6800 32M DDR videokártya, 10/100-as hálózatikártya és egy ForteMedia FM801-es hangkártya valamint egy Panasonic 40x-es CD olvasó.

Operációs rendszernek Windows 2000-et használtam, amit a gép összeszerelése után telepítettem fel. (Kíváncsiság kedvéért egy Windows Me-t is feltelepítettem és valóban semmilyen teljesítménynövekedést nem okoz a két processzor, sõt…)

A dobozban találunk még egy driver CD-t, egy floppyt az ATA100 telepítéséhez, és ATA kábeleket valamint egy floppy kábelt. Természetesen a kézikönyv sem marad el, de ez a driver CD-n is megtalálható pdf formátumban. De azért nem árt papíron is látni, fõleg a beépítésnél hasznos.

Ez egy VIA chipset-es alaplap, noha korábban eléggé húzódoztam a rossz tapasztalatok miatt a VIA chipset használatától, mára már teljesen megbarátkoztam vele, mert nem volt vele probléma. (pl. ASUS A7V-133, ABIT KT7A…)

ATA 100 és RAID támogatással rendelkezik az alaplap, elõbbi már standard dolognak számít, viszont a RAID körül még van némi misztikum, ezért pár szó errõl:

Van RAID0 és RAID1 (meg a kettõ kombinációja). RAID0-ás esetben meg lehet oldani, hogy több winchestert egynek lássunk, így kapacitásaik összeadódnak. Tehát legalább két merevlemezes meghajtó szükséges. Ha különbözõ méretû winchestereket használunk RAID0-ás módban, akkor az eredõ kapacitás a legkisebb kapacitása szorozva a winchesterek számával. Vagyis célszerû azonos méretûeket használni, különben kihasználatlan területek keletkeznek. (Ajánlott azonos típusúakat is használni, bár ez nem olyan fontos.)

A RAID1-es módot nagy adatbiztonság esetén érdemes használni, ehhez is legalább két winchester szükséges. Tükrözi az adatokat, ez annyit tesz, hogy két winchester tartalma azonos lesz. Ha az egyik meghibásodik, akkor a másikról még visszanyerhetõ az információ.

A két RAID kombinációját ritkán használják, mivel akkor már legalább 4 HDD szükséges (kettõt összefûznek és a másik kettõ a másolat).

Maximálisan 2GB memória kezelésére alkalmas az alaplap, táblázatosan:

4 USB-tõl kezdve a soros portig mindennel megáldották az alaplapot. Az ISA csatlakozó már a múlté, mert a mai alaplapokon a legritkább esetben találjuk meg, így ezen 5 PCI és egy AGP-t találunk a kártyáink számára.

A két processzor foglalat nem egymás mellett található, hanem kissé eltolva és egymáshoz képest 90 fokkal el is vannak fordítva. Erre a jobb hûtés miatt volt szükség. Nagyon frisslevegõ igényes a gép, mivel egy átlagos nagytoronyba ha behelyezzük, akkor két házventilátor ellenére is 2 óra alatt 12 fokkal lett melegebb a CPU, mit levett oldallapokkal. Mindkét foglalat közepén egy hõmérsékletérzékelõt találunk. Sajnálatos módon így nem a tényleges CPU hõmérsékletet mérjük, hanem annál jóval kevesebbet.

A processzorok Core feszültségét ez a rész állítja elõ a PC táp 5 Voltjából:

És ami érdekes elõször 200Wattos tápegységet használtam és utána próbaképpen egy 300Wattosat. Ezzel a konfigurációval nem volt különbség a kettõ között (tuning, stabilitás). Ez azért is érdekes, mert ugyanez a tápegység elõtte nem bírt el egy AUSS A7V-ban egy Tbird1100-as processzorral!

Szépen megkonstruált dolog, így a kondenzátorok nem a CPU foglalat körül helyezkednek el, megkönnyítve a hûtõbordák elhelyezését.

Így néz ki az alaplap, miután belehelyeztem a két 800MHz-es CPU-t és rátettem két FOP32-es hûtõt. Érdemes megfigyelni, hogy a chipset-en nincsen hûtõventilátor, de erre nincs semmi szükség, mivel mindkét FOP hûtõbordából úgy áramlik ki a levegõ, hogy a hûtõbordás chipset felett valóságos hurrikán van. És még egy figyelemreméltó dolgot vettem észre. Az IDE és ATA valamit a floppy csatlakozók az alaplap szélén lettek elhelyezve. Kicsit széles az alaplap, így a felsõ csatlakozóhely (IDE) és a szélsõ memóriahely alálóg a 3.5 colos winchesterhelyeknek. De ez két eszköz esetén meg nem jelent különösebb problémát. És így néz ki beszerelve:

Ezután következhet a bekapcsolás. Noha tudtam, hogy zajos lesz a gép a két FOP32 miatt, de különös, jobban zavaró dologra lettem figyelmes pár perc után. A két ventilátornak közel azonos volt a fordulatszáma és csak kissé ingadozott. Ez olyan lüktetõ hangot eredményezett, ami kb. 3 másodpercig erõsödik és ugyanennyi idei kissé gyöngül (ráadásul a nagytorony oldala ezt fel is erõsítette vagy mi, ezért a továbbiakban mellõztem a ház oldallapjait). Vagyis a ventilátorok zaján kívül a fordulatszám különbség frekvenciájával egy újabb hang keletkezett. Ezt gyorsan kiküszöböltem azzal, hogy az egyik ventilátor lapátjaira ragasztószalagot tette /természetesen módjával/, az így már nem volt zavaró a közel azonos fordulatszám, mivel az egyik ventilátor fordulatszáma kevesebb lett.

Mint látható nem sokat vacakoltam az alapfrekvencián való járatással, egybõl 160MHz-es FSB-vel kezdtem hajtani az eredetileg 133MHz-es FSB-re tervezett CPU-kat. Itt is alkalmazták azt a trükköt, amit pl. a KT7A-ál, vagyis külön FSB pluszt lehet beállítani, ezzel csak a CPU FSB-je növelhetõ, pl. PCI busz ne lesz túlhajtva. (De a jelen esetben igen, mert az alap FSB 140Mhz a 133MHz helyett). Így 962MHz kerekedett a 800MHz helyett. 1.9 Voltos Core feszültséget alkalmaztam és 3.5Voltos I/O feszültséget. Ez utóbbit, mint kiderült helyesen választottam meg, mert a default 3.3 Volton néha a videokártyából "kiköltözött" az élet (tuning nélkül is). Azonban 3.5 Volton már semmi baj nem volt.

Még egy beállításon lehet komoly teljesítménynövekedés elérni. A memóriák sebességet magunk állíthatjuk be. Nekem 3db különbözõ gyártmányú 6ns-os SDRAM állt rendelkezésemre. Ezek közül egy tudta az itt szereplõ Cycle Lenght 2-ön és az idõzítést turbón (a képen 8/10ns) a másik kettõ annak ellenére, hogy 6ns-os volt csak a 3-as Cycle Lenght--et preferálta.

A Windows 2000 telepítése után elsõ dolgom a hõmérsékletek ellenõrzése volt, 30 fok adódott mindkét CPU-ra. Ebbõl is látszik, hogy a processzor mögött elhelyezkedõ érzékelõ csalóka eredményt ad. Nem értem miért nem lehetett inkább a CPU-ban elhelyezett hõmérsékletérzékelõ diódát használni. Próbaképpen kivettem az egyik CPU-t és egy BE6II-es alaplapba behelyeztem, 962MHz-en várattam szintén 1.9Volton és akkor FOP32-es hûtõvel 44 fokos volt. Természetesen a hõmérséklet függ a terheléstõl, ezeket a rendszer indítása után, szinte terheletlenül mértem, Windows telepítés után.

Íme egy "erõmû" (VP6 + 2x Intel PIII 800):

A teszt elsõ részében az alaplappal ismerkedtünk meg, most nézzük mire képes Windows2000 alatt a következõ összeállításban:

Abit VP6, PIII 800MHz/133MHz FSB, 256M 6ns-os RAM, IBM DLTA-307045 46G winchester (7200prm ATA 100), FOP32, ASUS 6800 32M DDR videokártya, 10/100-as hálózati kártya és egy ForteMedia FM801-es hangkártya valamint egy Panasonic 40x-es CD olvasó.

Elõször olyan programokat futtattam, melyek támogatják a több processzoros mûködést. Mindjárt egy olyan feladatot választottam, ami jócskán számításigényes. A 3D Studio Max programmal renderelni kezdtem egy reklámot. A renderelést egy illetve két processzor esetén is elvégeztem (egyprocis esetben kivettem az egyiket) és mértem a mûvelethez szükséges idõt. Ha az egy processzor által nyújtott teljesítményt 100%-nak vesszük, akkor:

Ez azt jelenti, hogy nem egészen kétszeres a gyorsulás, hanem csak 82%-os. Ez teljesen normális dolog, szép eredmény, hogy nem kell mondjuk 10 órát várni az eredményre, hanem kevesebb mint 6 óra alatt megoldja a feladatot ez a gép. Ez elsõsorban azoknak számít, akik pl. animációkat készítenek. Ebben az esetben az extrém stabil gép szükséges. Azt is lehetne mondani, hogy ne tuningoljuk az számítógépet. Ezért én sem pl. 1.1GHz-en járattam a 800-as procikat, hanem "csak" 962MHz-en, mert azt tapasztaltam, hogy ezen a frekvencián napokig dolgozhat folyamatosan a gép, nem fagy le és nem lép ki a programokból.

Az alkalmazások sokasága nagy számítási kapacitást igényel. A fenti képen egy MPEG4-es kódolás indítása látható. A szoftver a Premier 6-os verziója volt. Látszik a grafikonból, hogy a második CPU terhelése valamivel kisebb, mint az elsõé, ennek ellenére 67%-ot jelez átlagosan mindkét CPU-ra. Itt is jelentõs nyereséget tapasztaltam, érdekes módon 65-69% között ingadozott a kihasználtság, vagyis nem közelítette meg a 90-100%-ot (mint az elõbb). Így maradt még kihasználatlan számítási kapacitás. Ha kivettem az egyik processzort, akkor is hasonló eredményt kaptam csak egy CPU-ra. Így az MPEG kódolás mellett egyéb számításigényes mûveletet is végrehajthatunk, így már 100%-os lehet a kihasználtság. A duál üzemmód itt idõben 63%-os sebességnövekedést eredményezett.

Kíváncsi voltam, hogy a tesztprogramok szerint mennyire erõs az a gép:

A Sandra nevû tesztprogramot gondolom sokan ismerik. A fenti képen a memória sebességét hasonlíthatjuk össze más konfigurációkkal. Az a minimális különbség a PIII 1GHz-hez képest két dologból adódik. Egyrészt ez a gép valamivel 1GHz alatt üzemelt, másrészt a 820 chipset valamivel gyorsabb, mint a VP6 VIA rendszere.

Érdemes megfigyelni, hogy az Athlon memória sebességben veri a tesztgépet. Ez nem csoda. Ha a KT7-133-as alaplap segítségével 133MHz-en használjuk a memóriákat, akkor az MHz-ben mérve kétszer nagyobb sebességet eredményez, mint egy 1GHz-es PIII/133MHz-es processzor esetén. Aki korábban BP6-os alaplapban celeron processzorokat használt, az érzi át igazán a duál Celeron / PIII közötti különbséget. De nem szabad félreérteni, mert most a régi Celeronokról volt szó. A Celeron 2-es processzorok nem támogatják a többprocesszoros mûködést. Bár aki az Interneten alaposan körülnéz, az talál olyan leírást, hogy ez megvalósítható.

Multimédiás teljesítmény teljesen normálisnak és egyben gigantikusnak látszik. Ugyan az elõbb a Xenon megelõzte a tesztgépet, most jócskán alulmaradt. Sõt toronymagasan jobb a mint egy Athlon vagy celeron processzros gép. Ebbõl látszik, hogy attól függ, hogy melyik a gyorsabb, hogy mit vizsgálunk, és melyikre van optimalizálva a program.

Véleményem szerint a CPU benchmark számít a legtöbbet. A MIPS és a MFLOP számít. Aki már használt 1GHz-es gépet, az biztosan érezte, hogy szép teljesítményt produkál egy ilyen CPU, és akkor gondoljunk bele, hogy simán elérhetõ ennek a teljesítménynek a 2-3 szorosa pl. az összeállított tesztgéppel. Azért írtam 2-3 szoros növekedést, mert nem mondtam semmit arra vonatkozóan, hogy milyen 1GHz-es géprõl van szó, nyílván egy Celeronhoz képest majdnem 3x-os teljesítményt nyújt, míg Athlon esetén valamivel kevesebbet mint dupláját.

Lefuttattam a CPUMark 99-et is, de azt nem készítették fel két processzor tesztelésére, így 95 pontos eredmény a valóságban úgy 180-190 között lenne. Összehasonlításul egy 1.3GHz-es Athlon egy 113 pontot produkál.

A tesztprogramok után vissza a valósághoz. A WinACE tömörítõ program támogatja többprocesszor használatát (a WinRAR is). Ezért kipróbáltam, hogy mennyi idõ alatt tömörít össze egy 750Mbyte-os MPEG file-t. Noha az MPEG elég tömör, azért 20%-ot így is sikerült nyerni. A próba így nézett ki:

Két számítógépet tettem egymás mellé. Egy 1GHz-re tuningolt Celeron2-es-t BE6II-es alaplappal és 256M RAM-mal (+WinMe), a másik gép a VP6-os duál volt 2x PIII 962MHz-en (Win2000). Egyszerre indítottam el a tömörítést és meglepõ módon a Celeron2-es kb. 2 perccel elõbb végzett (39 perc után). Elõször nem értettem miért. Végül megnézetem tömörítés közben a CPU kihasználtságot. A Celeronnál 100%-volt, míg a duál gépnél 54% körül mozgott. De látszott a grafikonon, hogy mind a két processzort használta a program. Ha a Celeron gépnél MP3-at akartam hallgatni tömörítés közben, akkor az néha szaggatott, míg a másik gép esetében akár a 3DMark is futhatott a háttérben, akkor sem volt gond. (Látszik az erõfölény…)

Amikor olyan programot használtam, mely egyprocis használatra készült, ott a nyereség más módon jelentkezett. Nevezetesen nem "butult" le a gép, amikor a kétprocesszoros gép mellé ültem. Hiszen ott volt a másik CPU kihasználatlanul, vagyis volt még számításik kapacitás, így nem kellett küzdeni a homokóra nézegetésével. Ez általánosan is jellemzõ volt a VP6-os használatakor, vagyis jelentõsen lerövidültek a várakozási idõk (már ha voltak).

A játékokról is essen pár szó. A Quake III-at tudomásom szerint felkészítették arra az esetre, ha az erõmû alatta kétprocesszoros. De ez a Timedemoban egyáltalán nem volt érezhetõ. Játék közben sem éreztem különösebb javulást. Mivel sok processzor és videokártya alatt használtam már a QIII-at, így elmondhatom, hogy inkább a videokártya a kritikus (nem meglepõ). Viszont nagy "Gamer-eknek" nem éri meg kétprocis gépet tartani, mert vannak olyan játékok melyek el sem indulnak. Természetesen ha egy Windows 98-at felteszünk, akkor mûködnek, de akkor hiába van két CPU az alaplapban, az egyik gyakorlatilag nem csinál semmit.

Már a Magyarországon is kapható 1Gbytos ECC-s SDRAM, de ez csak BIOS frissítés után tehetõ az alaplapba, mert gyárilag 512M-s moduloknál nem ismer fel nagyobbat. Ugyan egyenlõre majdnem 2x drágább az 1G-s modul ára mintha ugyanazt a kapacitást 256M-s memóriákból raknánk össze, de a memória árak olyan gyorsan változnak, hogy ami ma drága, az lehet, hogy holnap már elérhetõ lesz.

Végül röviden az alaplap specifikációja:

Támogatott processzorok:

Intel PIII 1GHz-ig, 800MHz-tõl felfele csak 133MHz-es FSB-vel.

Chipset:

Két VIA chipet találunk az alaplapon egy VT82C694-eset és egy VT82C686-osat. UDMA 33/66/100 támogatás (RAID funkcióval mindegyik). ACPI (Advanced Configuration and Power Management Interface), valamint állítható az AGP sávszélessége (1x, 2x, 4x).

Memória:

Maximum 4db 512Mbytos modul helyezhetõ be (2Gbyte), minden memóriaméret esetén támogatott az ECC.

I/O:

Csatakozó maximum 8db winchester számára (UDMA 33/66/100 támogatott) és 1db floppy csatlakozó. Színezett PS/2-es csatlakozók az egér illetve a billentyûzet számára. Soros portortól csak 1db van és 1db párhuzamos porttal rendelkezik, de 4db USB csatlakozóval (ebbõl kettõ külön panelon lett elhelyezve, ezt kábellel kell az alaplaphoz csatlakozatni). Infrára is van lehetõség-.

Rövid véleményem:

Tuningolható processzorokkal nagyon erõs gépet építhetünk a VP6-os alaplap segítségével, pl. az itt kapható PIII 750-es processzorok kedvezõ ár mellett 1GHz-re simán képesek. Az alaplap alig drágább, mint egy hasonló kategóriájú egyprocis alap. Mindezért cserébe gépidõt nyerünk, ami nem elhanyagolható szempont. A tesztelés során különösebb problémát nem vettem észre, maximálisan elégedett voltam.

Köszönet a demostudionak a teszt alkatrészekért, ahol széles választékkal várják a vásárlókat.

Tuning és vízhûtés ügyében e-mail.