|
Az illegális másolatok egyre terjednek, egyre könnyebb hozzájuk jutni, ez pedig arra kényszeríti a kiadókat, hogy változtassanak hozzáállásukon.
A Napster címlapos botránya után, nem nehéz észrevenni, hogy a pereskedések, a megnyert csaták ellenére sem kerülheti el az iparág, hogy végre komolyan vegye a digitális zenekereskedelmet, s hogy tetőtől-talpig átalakuljon. Az elkövetkező néhány hónapban egyre több digitális zenei eszköz jelenik majd meg a piacon, a zeneipar valószínűleg sohasem lesz már ugyanolyan, mint amilyen ezelőtt volt.
A zene körülbelül két évtizeddel ezelőtt lépett be a digitális világba, amikor a hagyományos kazettákat lecserélte a CD. A CD-vel megváltozott az adathordozó, minden más azonban megmaradt az iparágban, így a terjesztői hálózat is. A CD lemezek nem változtatták meg a kiadók "természetét", az üzleti modell maradt a régi.
Az Internet felbukkanása azonban arra kényszeríti az iparágat, hogy a ki tudja mióta változatlan üzleti modellt átalakítsák. Létezik már egy kiterjedt hálózat, amin keresztül a bitek oda száguldanak, ahová menniük kell. Léteznek olyan hordozható eszközök, melyek segítségével a fogadott bitek analóg jellé alakíthatók. A CD lemezek lassan korszerűtlennek számítanak majd, azokkal a boltokkal együtt, amik árusítják őket.
Az első digitális zenei robbanást a Diamond Rio MP3 lejátszója okozta. A flash memóriával szerelt kézi készülék komoly ellenfélnek számít a hagyományos sétálómagnóval szemben. A digitális lejátszók száma egyre nő, s az élet szinte minden területére betörnek, így az autórádiókba, vagy az otthoni, hifi rendszerekbe. (Az más kérdés, hogy egy igazi hifista soha nem lesz megelégedve az mp3 hangzásával.)
Hamarosan, ha az ember bemegy majd egy hifi boltba, nem CD lejátszóval kéri majd az adott eszközt, hanem merevlemezzel, hogy legyen min tárolni a zenét. Innen már csak egy párat kell előrelépnünk az otthoni környezetben használható home media szerverek felé, amelyek központi helyen tárolják majd a hang-, kép- és videofájlokat. Az audió "receiver" egy hálózatra kapcsolható eszköz lesz, ami tulajdonképpen egy interfészt biztosít majd a felhasználók számára, melyen keresztül elérhetik a szerveren tárolt hanganyagokat. Ha a kiválasztás megtörtént a készülék átkonvertálja a digitális adatfolyamot analóg jelekké, amit aztán az erősítő szabadon erősíthet.
A kedvenc zenéinket egy zenei könyvtárban tárolhatjuk majd, mely része lehet az otthoni hifi rendszerünknek, de akár egy szerverként funkcionáló PC is átveheti a szerepet. A könyvtárból aztán szabadon másolhatjuk, mozgathatjuk a zenéket abba az eszközbe, amivel le szeretnék játszani őket.
A kiadók éppen ezért tekintik a digitális technológiát veszélyesnek: minőségromlás nélkül annyiszor lehet lemásolni a zenét, ahányszor csak akarjuk.
A Napster mutatott rá arra, hogy milyen könnyen lehet az Interneten széles körben zenét terjeszteni. Annak ellenére, hogy a szolgáltatáson keresztül nem jogvédett zenekhez is hozzá lehet férni, a legtöbben arra használják a rendszert, hogy "lopjanak". Ahogy a digitális zenék elterjednek, egyre több és több embernek lesz lehetősége egy egyszerű "copy" parancs kiadásával hozzájutni egy felvételhez.
Az ideális megoldást talán egy olyan rendszer jelentené, ami korlátozná a másolást. Manapság sem a fiatalok, de az idősek sem úgy tekintenek egy zene lemásolására, mintha az törvénysértés lenne. Nem látnak semmi rosszat a dologban. Ezt a gondolkodásmódot nem lesz könnyű megváltoztatni.
A következő néhány évben a zeneipar valószínűleg tovább folytatja a pereskedéseket a neki nem tetsző szolgáltatásokkal szemben, miközben olyan rendszereken dolgoznak, melyek majd meggátolják a digitális hanganyagok engedély nélküli másolását. Ezek a megoldások azonban komoly együttműködést igényelnek, hiszen mind hardware mind software oldalról támogatni kell őket, új szabványokat kell kidolgozni. Az eljárásokra tehát még várnunk kell, sőt, ha egyszer el is készülnek, eltelik majd egy kis idő, mire elterjednek, ráadásul a régi technológiákkal betömörített zenéket nem védi majd semmi.
A különböző jogvédő eljárások talán megvédik majd az iparágat és a zenészeket, de a zeneboltoknak senki sem segít majd.
Az iparágnak tehát új üzleti modellt kell kidolgoznia, mely képes kihasználni az új technológiában rejlő lehetőségeket. Kezdetben valószínűleg engedniük kell, hogy néhány dalhoz ingyen férhessenek hozzá a vásárlók, hogy kialakuljon a fizetős zene iránti igény. Egy CD megvásárlása azt jelenti majd, hogy jogunk lesz letölteni az albumot. Egyelőre nem lehet tudni, hogy milyen lesz a holnap kiadója, de az biztos sokban különbözni fog a mainál.
|
