|
A hidegháború egy fontos problémát hozott előtérbe Amerikában a hatvanas évek elején. Az amerikai kormányszervek hogyan tudják megtartani a kommunikációt egy esetleges nukleáris háború alatt, illetve után? Az országnak egy olyan kommunikációs rendszerre volt szüksége, amely összeköti egymással a hivatalokat, katonai bázisokat. Az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a hálózat minden körülmények között megőrizze működőképességét, tehát az egyes egységek megsemmisülése miatt ne álljon le az egész rendszer. Ezt nevezzük decentralizált hálózatnak, azaz nincs központja a rendszernek. A megoldást Paul Baran vezérkari tiszt szolgáltatta. Ezt a tervet először 1964-ben hozták nyilvánosságra. A rendszert jó harminc éve megálmodó és kikísérletező amerikai tudósok aligha sejtették, hogy művük ilyen hatalmassá növi ki magát.
De kezdjük csak az elején: az Egyesült Államokban a Pentagon egyik szervezete (Advanced Research Projects Agency) egy nagyobb szabású projektet kezdett fejleszteni. Ennek a hálózatnak a csomópontjait nagy sebességű szuperszámítógépek alkották. 1969 őszén már négy ilyen csomópont működött. Ezt a hálózatot a Pentagon után ARPANET-nek nevezték el. A csomópontok száma rohamosan emelkedett: 1971-ben tizenöt, 1972-ben harminchét ilyen csomópont létezett. A hálózat létrejötte után furcsa dologra derült fény: a hálózatot hírek és személyes üzenetek árasztották el, sokan privát kommunikációra is használták ezt az új rendszert. Ebben az időben születtek az első levelezési listák.
A hálózat titka pedig egyszerű volt: az üzenetek csomagokra oszlanak. Minden egyes csomagnak saját címe van. Az hogy a csomag milyen úton jut el a címre, teljesen lényegtelen. Az adó feldarabolja az üzenetet és elküldi a vevő irányába. A vevő képes érzékelni, ha valamelyik csomag nem érkezik meg és azt újra lekéri. A kommunikációs szabványrendszer az NCP, Network Control Protocol volt. Később ezt váltotta fel a ma is használatos magasabb szintű TCP/IP protokoll. Már 1977-től kezdve a különböző hálózatok a TCP/IP segítségével csatlakoztak az ARPANET-hez. A hetvenes és nyolcvanas években egyre szélesebb körben terjedt el a számítógépek használata. Az egyre gyorsabb és korszerűbb gépeket könnyen lehetett a hálózathoz kapcsolni, mivel a szabványok (TCP/IP) teljesen nyilvánosak voltak és a csomópontok egymástól teljesen függetlenül és eltérő technikai színvonalon működtek. A földrajzi terjeszkedés innentől kezdve egyre gyorsult. Az 1980-as évekre az USA minden egyeteme rácsatlakoztatta helyi számítógépeit az immár országos méretű hálózatra. A kezdetben csak a tudósok körében népszerű Internet a XX. század legjelentősebb tudományos eszközévé vált.
A 80-as évek második felében Nyugat-Európában indult meg a bekapcsolódott gépek számának növekedése, a 90-es évekre ez a hullám elérte Közép-Kelet-Európát, köztük Magyarországot is.
Vámos Miklós akadémikus 1985-ben kezdeményezte egy országos kutatói hálózat kiépítését. Az OMFB és a Magyar Tudományos Akadémia segítségével elindulhatott az IIF - Információs Infrastruktúra Program első szakasza.
1988-ban üzembe helyeztek egy csomagkapcsolt központot. Egy éven belül már mintegy száz rendszer kapcsolódik a hálózatra. Ekkor még csak levelezés és távoli számítógép használat volt elérhető, viszont az alkalmazott szabványok illeszkedtek a nemzetközi normákhoz, ugyanis az USA 1988-tól elérhetővé tette az Internet technológiát. 1990-ben csatlakozhattunk az EARN-hez (European Academic and Researc Network).
Megkezdődött a kiépítése egy országos gerinchálózatnak, mely már az IP protokollt használta. Ez volt a HBONE, itt már elérhetőek voltak a külföldön már előszeretettel használt szolgáltatások (telnet, gopher, ftp, stb.) A HBONE kapcsolódott a nemzetközi központokhoz, így megnyílt a világ a hálózat felhasználói számára. 1995-ben megalakult a Budapest Internet eXchange (BIX) csomópont, és itt már megjelentek az üzleti céllal alakult Internet szolgáltatók is.
1996-ban már több, mint 22 ezer gép volt összekötve. A kezdeti lemaradást gyorsan sikerült ledolgozni és ma már a magyarországi helyzet híven tükrözi a nemzetközi helyzetet. Persze a nemzetközi helyzetet figyelembe véve egy legutóbbi felmérés szerint szinte nálunk a legdrágább az internet...
|
