Rayne cica ismét visszatért, hogy formás hátsójával, merész dekoltázsával és nem utolsó sorban kifinomult kaszabolásával elnyerje desktop-unk legsûrûbben kattintgatott parancsikonjának megtisztelõ címét.

Bevallom, igencsak szívemen viselem a leányzó pályafutását, hiszen azon túl, hogy egyike a legbelevalóbb ágyéktájat ingerlõ PC-s hõsnõknek, aki után nyálcsorgatva sóvárogtak a hormontúltengésben szenvedõ kissrácok, egészen tûrhetõ akciójátékhoz adta a nevét anno, és most – köszönhetõen a korrekt újításoknak – pocsék dolog nem sülhet ki belõle, igaz ne is várjuk ettõl a darabtól, hogy a TPS-ek Messiása legyen.

Mielõtt szájüregünkbe kapnánk fél-vámpír barátnõnk nagylábujját és nyelvünkkel ingerelnénk arcpironkodást kiváltó testcselekre, hagy regéljek csöppet a 2003-as elsõ rész néhány megbocsátható hiányosságairól, hiszen ettõl függ, hogy mennyire lettek hasznosak a második epizód beígért és a korábbi hibák orvoslása ürügyén megvalósított újdonságai. Két éve teljesen más volt a játékosok értékítélete mint most, amikor, a jobbnál-jobb Nextgen csodák elõzetesein mulatjuk idõnket. Meglepõ módon akkor még egy olyan középszerû játék is szépen szerepelt az eladási listákon, mint a Bloodrayne, hiszen a grafika nem volt egy nagy durranás, tetejébe a náci- és zombigyilkolós sztorit voltaképpen csak arra volt jó, hogy ne céltalanul bolyongunk az amúgy ötlettelen és rosszul felépített pályákon. Mégis volt a csajsziban olyan ösztönzõ erõ, amitõl örömmámorban henteltem végig a pályákat. A következõ eljövetelre indokolatlanul sokat kellett várnunk, hiszen már tavaly õsszel meg kellett volna érkeznie, ennek ellenére télen kaptunk egy ígéretes, de még kiforratlan egypályás demót (akkor az irányítás miatt károgtak sokan), amivel egészen mostanáig kellett elböjtölnünk. Nos, a végleges verziót kivesézve nekem úgy tûnik, hogy csekély változtatást hoztak az elsõ játszható verzió óta, de – kövezzetek meg – nekem így is frankón bejön az anyag!

A cikk az alább linken folytatódik:
www.gamekapocs.hu/cikk/290/387/1/BloodRayne+2+(PC)