|
Munkánk részévé vált a szép kép. Nem szeretnénk erről lemondani? Miért kellene hagyni, hogy képernyőnkön csak karakterek jelenjenek meg!
Mindenki szeret képeket alkalmazni számítógépén, csupán esztétikai okokból is. Ha egyénivé akarjuk tenni munkánkat, ehhez szükségünk van a szkennerre (lapolvasó)
A lapolvasók olyan eszközök, amelyek segítségével a papíron elhelyezkedő információkat (ábra, kép, szöveg) vihetünk be a számítógépbe (digitalizáljuk). A szkennerekben fénynyaláb tapogatja le a beolvasni kívánt felületet. A kereskedelemben sokféle formájú és méretű szkenner található. Ezeket azonban három alaptípus egyikébe sorolhatjuk be:
- kézi szkenner
- lapbehúzós szkenner
- síkágyas szkenner
A kézi olvasó olcsóbb, kisebb, de csak rossz minőség érhető el vele, és a legtöbb keskenységénél fogva nem tud egy A4-es lapot egyszerre beolvasni. A képbeolvasáshoz a kézi szkennert egyenletes sebességgel, egyenes vonalban kell elhúzni a kép felett, ahhoz, hogy viszonylag elfogadható minőségű eredményt kapjunk. A nagyobb méretű dokumentumok csak többszöri beolvasással vihetők be a gépünkbe. Ezután a részleteiben bevitt képet még össze kell illesztenünk egy program segítségével. Szóval nagyon körülményes, idejét múlt eszközről van szó.
A lapbehúzós szkennerek nagyon kicsi helyet foglalnak el. Hagyományos méretű dokumentumok, képek beolvasására egyaránt alkalmasak. A beolvasandó lapot egy nyílásba kell elhelyezni, ezután a motor egyenletesen elhúzza a beolvasó fej alatt a papírlapot, tökéletes másolatottal szolgálva.
A síkágyas (asztali) szkennerek a fénymásolóhoz hasonlítanak leginkább. Fel kell nyitni a fedőlapot, és rá kell helyezni a papírt a üveglapra, úgy, hogy a bemásolandó rész kerüljön az üvegre. Itt az üveglap alatt mozog az érzékelő. A legtöbb ilyen asztali szkenner a4-es méretű lapokat tud beolvasni. Ezek a készülékek irodai és otthoni használatra egyaránt megfelelő minőségű másolatot készítenek.
A szkennernek a valóság átmenet nélküli színeit kell leképezni korlátozott számú színre, emellett a szkennerek optikai felbontása is korlátozott. A bemásolás során (digitalizálás) a szkenner a kezelőprogram segítségével az ábrát pontokra bontja és minden pontnak megállapítja a színét. Az így keletkezet képet a kezelőprogram által támogatott tömörítő eljárás segítségével adathordozóra menti. A tömörítő eljárás nélkül egy komolyabb kép több gigabájtnyi helyet foglalna el.
Itt is felmerül, hogy milyen szkennert vásároljon, aki erre szánja rá magát. A gond az a választásnál, hogy a gyártók nem mindig adják meg az eszközök paramétereit korrektül. A szkennereknek a legfontosabb jellemzője az optikai felbontás, amely azt jelzi, hogy érzékelőfejük önmagában mire képes. Helyette az interpolált felbontást adják meg, ami nem más mint a szoftverek által előállított kép. A másik fontos jellemző a színmélység. A szkennerek a színes képet három alapszínre, piros (Red), zöld (Green) kék (Blue), bontják. Ezeket a színcsatornákat egyenként legalább 8 bites számokkal ábrázolják, így alapszínenként 256 árnyalatot lehet megkülönböztetni. A legtöbb képkezelő szoftver 8 bites színcsatornákat tud kezelni, a professzionális programok pedig 16 bitesek. Igaz, hogy elegendő lenne a 24 (8*3) bites színmélység a jó képhez, a többi bit ugyanis nem hordoz lényeges információt.
Kapcsolódó hírek/cikkek:
Kezdőknek: Hogyan méretezzem képeim?
|
